Az idő előrehaladtával kezdek egyre jobban visszazökkenni. Nem könnyű, annak ellenére sem, hogy már nagyon vágytam haza, mert a nem alvástól, a kevés ennivalótól és a sok ember nehézkes és tehetetlen együtt mozgásától rettenetesen elfáradtam a táborban. Vágytam az ágyamba, de főleg a konyhámba. Persze most, hogy megérkeztünk még nem töltöttem egyikben sem túl sok időt.

A nyaralás első hete igazi édes-keserű erdélyi látogatás volt, annak minden varázsával és szomorúságával együtt. Nagyon élveztem, meghitt, bensőséges napokat töltöttünk együtt, emellett sokat okultunk.

A tábor igazi tömegtábor volt, annak minden előnyével és hátrányával együtt. És hosszú is. Talán ha egy vagy két nappal előbb lett volna vége mindenki nosztalgiával jön haza, így viszont a vasárnap reggel több embert is láttam pánikszerűen  menekülni. Azért szociológiai tanulmánynak nem volt rossz, főleg az utolsó este, amikor az emberek elérték a tűrőképességük határát. Hirtelen minden a felszínre került, nagy titkok derültek ki hisztiző férfiak és síró nők szavaiból. Érdekes volt, bár nagyon kellett igyekeznem, hogy ne döntsön le a lábamról a fáradtság és az éhség.