Bélám: Jaj Baba letakarítottad a tűzhelyet? De jó! Olyan ügyes vagy.
Én: Nem, te takarítottad le még tegnap.
Bélám: Jaj Baba letakarítottad a tűzhelyet? De jó! Olyan ügyes vagy.
Én: Nem, te takarítottad le még tegnap.
Még mindig nem jutottam túl a miért nem kell a blog kérdéskörön. Változtatni szeretnék az életemen, végiggondolni dolgokat, elszámolni magammal, az életemmel, vágyaimmal. A tudatos végiggondolásnak a legjobb módszere az, ha az ember megfogalmaz dolgokat. A megfogalmazás alól úgy a legnehezebb kibújni, ha az ember leírja, mert akkor nem nagyon maradhatnak elvarratlan szálak. Nincs mód majd még egyszer átgondolni. Most van, most kell átgondolni. Nincs tologatás, pedig az az egyik kedvenc elfoglaltságom.
Az elméletem tökéletes. Írni kell és kész.
Kár, hogy az írás alól a legkönyebb kibújni. Pedig ebben még jobb vagyok mint a tologatásban.
A kör bezárult.
Pedig nagyban megkönnyíti a dolgomat, hogy senki nem olvas. Ezzel lekerül a vállamról a külső megfelelési kényszer, ami jó.
Saját dühöngőm van. Juhé.
(Elolvastam a blog írásról eddig alkotott véleményeimet eddigi kínlódásaimat. Érdekes mennyit változik az ember egy év alatt, még így közel a 30hoz is tudok töketlenkedni egy ilyen tökéletesen lényegtelen kérdésen.)