A boldogságról nehezebb írni, mint a bánatról, szomorúságról. Talán észrevenni is nehezebb. Nem kopogtat az ajtón, csak lassan, csöndben befészkeli magát az ember szívébe.
A boldogságról nehezebb írni, mint a bánatról, szomorúságról. Talán észrevenni is nehezebb. Nem kopogtat az ajtón, csak lassan, csöndben befészkeli magát az ember szívébe.
Érdekes, hogy a Tegnap című bejegyzésem a jövőbe mutat, a Holnap című a múltba.
Remélem nem járnak erre pszichológusok.
Tegnap kisütött a nap és időnk is volt, végre elültettük a palántákat a családi ház kertjébe, ahol B dolgozik. Nagyon élveztük, hogy munka után szabad levegőn tevékenykedhetünk. Most pedig várjuk a csodát, a természet csodáját.
Előfordul, hogy az ember felemeli a kezében a virtuális tollat, majd nem ír semmit.
Az a baj az ember veszteségeivel, hogy nem csak összeadódni képesek, hanem sokszorozódni is.