édes - keserű

motyorog [@] gmail.com

mondjuk

  • This is the last: Ez olyan, mint egy ténylegesen kitalált, és való... (2014.06.04. 19:15) Napi groteszk
  • This is the last: A pénz többnyire alkalmazkodásra bírja az embert. (2014.06.04. 19:03) Szakember
  • This is the last: Hát még ha a szabadságtéren anarchia folyna. : )... (2014.06.04. 19:00) A Szabadság téren bármi megtörténhet (143. rész)
  • This is the last: Nos, ők nem föltétlen tartják annyira "egészségt... (2014.06.04. 18:55) OMÉK 2013
  • This is the last: Üdvözöllek, motymoty! A blogot ugyan nem mától o... (2014.06.04. 18:50) Eufemizmuska
  • motymoty: @calealenta: Esőerdőkről volt szó, amiknek a kií... (2014.02.18. 12:00) Miért ne tartsunk macskát gyerek helyett*
  • motymoty: Verona egyébként remek hely, az Arena nagy élmén... (2014.01.08. 16:42) Kedves Jézuska!

2010.06.04. 10:02 motymoty

90

... E sorok írója 14 éves fiú volt és negyedikes gimnazista akkoriban. Tíz órakor növénytan-óra kezdődött és Kovách Demjén tanár úr magas, szikár alakja pontosan jelent meg az ajtóban, mint mindig. Felment a katedrára, beírta az osztálykönyvet, de nem kezdte el a feleltetést, mint szokta, hanem lehajtott fővel meredt maga elé egy hosszú percig… és akkor megkondultak a harangok. Kovách Demjén tanár úr felállt, odament a térképtartóhoz, kivette a térképet, amelynek felső sarkában, akkor még ez a név állt: ”A Magyar Szent Korona Országainak Politikai Térképe”, és felakasztotta a térképállványra, s mindezt egyetlen szó nélkül, aztán megállt előtte, kissé oldalt, hogy ne takarja el előlünk, és nézte, olyan arccal, olyan leírhatatlan lágy kifejezéssel, amilyet mi még soha sem láttunk száraz és örökké szigorú arcán. Mi halálos csendben néztük a térképet és az előtte álló, szürkülő hajú cisztercita papot, amint feje egyre lejjebb esett a mellére és a kívülről behallatszó harangzúgás által méginkább kimélyített csendben inkább magának, mint nekünk, ennyit mondott: ”Consummatum est”. Ötvennégyen voltunk, ötvennégy tizennégy éves magyar fiú. A golgotha utolsó szavai után nem bírtuk tovább, leborultunk a padokra és elkezdtünk sírni. Odakint kongtak a harangok. Nagymagyarország keresztrefeszítésének napja volt, 1920. június 4. péntek …

/Padányi Viktor/

Szólj hozzá!

2010.06.03. 16:58 motymoty

Szekrény

 

Egyébként, ha bárkiben is felmerült a kérdés, hogy a szekrénybe hogyan kerülnek be a ruhák, íme a válasz:

természetesen NEM én teszem be azokat. Béla kényeztet el ennyire. (Szerelmes a mosogépébe,* ezért szeret mosni. És tudja, hogy ez egy olyan hobbi, ami kötelezettségekkel jár. Mert amíg tele a ruhaszárító, addig nem tud hova teregetni. Ha pedig nem tereget ki, akkor nem tud megint mosni.)

 

És igen, nem túl boldog, ha az összehajtogatott ruhákat gyűrött kupacokban találja. Ennél már csak akkor mérgesebb, ha vasalt ruha is volt a kupacban..

 

(Nem, nem adom kölcsön!)

 

*vagyis a mosógépembe. Amit azért kaptam, mert nem volt hajlandó nekem szerelme jeléül mángorlót faragni. Azóta kisajátította. Mert a férfiak megbízhatatlanok. És a szerelem sem tarthat örökké.

 

3 komment

2010.06.02. 19:07 motymoty

Én vagyok az a lány, ...

... akinek 85 elkezdett, de be nem fejezett blogbejegyzése van. Mindegyikből már csak egy mondat hiányzik. (Mondjuk 85 mondat az nem kevés, nem is csoda, ha nem írtam még meg.)

... aki soha nem tudja mit vegyen fel reggel, ezért minden reggel kipakolja a fél szekrényét. Este mire hazaér, vacsorát főz, majd jóllakik, annyira, de annyira elfárad, hogy már nincs ereje visszaszórni a ruhákat a szekrénybe. Ezért a ruhái egy része mindig szekrényen kívül tartózkodik. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy másnap a kupacban talál megfelelő ruhadarabot, és ezért nem kell folytatnia szekrény kipakolását.
 
... aki egy hónapja rendezgeti a könyveit, amivel az a célja, hogy meggyőzze a Béláját arról, hogy egyértelműen befér még a lakásba egy egész könyvtárnyi pár darab értékesebb könyv a nagyapja hagyatékából. Bár nagyon szeretné ezt bizonyítani mert még nem látta be, hogy így is, úgy is könyvtárba kerül a könyvek nagyrésze, mégsem akadályozza meg abban semmi, hogy pár hete a könyvei felét bájos kupacokban a dohányzó asztal tetején tárolja.
 
... akinek mindemiatt rendszerint lelkiismeretfurdalása van, ami természetesen nem jelenti azt, hogy emiatt jobban összeszedi magát.
 
... aki még rengeteg mindent tudna ide írni, de akkor ezt a bejegyzést sem fejezné be soha.
 

3 komment

2010.06.01. 16:44 motymoty

SOS

Valami nincs ma rendben a világgal. Akár honnan is nézem én vagyok az a valami, pedig csűröm-csavarom már egy ideje ezt a gondolatot, és bár próbáltam az időjárásra, a csillagok állására, az égiekre fogni, hiába.

Ülök, nézem a monitort, próbálom széthullni készülő darabjaimat összefogni, vajmi kevés sikerrel.

Kedves Homokozóm!

Kérlek küldj erre egy drótos tótot, mert ha a főnökasszony szeme láttára esem széjjel nagy bajban leszek.

Bőséggel megfizetném, címet emilben mellékelek.

Köszönöm!

motymoty

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása