Ha esetleg valakit érdekelne, hogy milyen idő lesz a hétvégén, annak elárulom, hogy vizitúrázni megyünk a Szigetközbe.
2010.08.12. 13:18
# 128
Az idő előrehaladtával kezdek egyre jobban visszazökkenni. Nem könnyű, annak ellenére sem, hogy már nagyon vágytam haza, mert a nem alvástól, a kevés ennivalótól és a sok ember nehézkes és tehetetlen együtt mozgásától rettenetesen elfáradtam a táborban. Vágytam az ágyamba, de főleg a konyhámba. Persze most, hogy megérkeztünk még nem töltöttem egyikben sem túl sok időt.
A nyaralás első hete igazi édes-keserű erdélyi látogatás volt, annak minden varázsával és szomorúságával együtt. Nagyon élveztem, meghitt, bensőséges napokat töltöttünk együtt, emellett sokat okultunk.
A tábor igazi tömegtábor volt, annak minden előnyével és hátrányával együtt. És hosszú is. Talán ha egy vagy két nappal előbb lett volna vége mindenki nosztalgiával jön haza, így viszont a vasárnap reggel több embert is láttam pánikszerűen menekülni. Azért szociológiai tanulmánynak nem volt rossz, főleg az utolsó este, amikor az emberek elérték a tűrőképességük határát. Hirtelen minden a felszínre került, nagy titkok derültek ki hisztiző férfiak és síró nők szavaiból. Érdekes volt, bár nagyon kellett igyekeznem, hogy ne döntsön le a lábamról a fáradtság és az éhség.
8 komment
2010.08.11. 15:54
Néma gyerek sokat örlődik
Próbálok mindig tökéletesnek látszani. A hibáimat, tévedéseimet minden esetben beismerem, amennyiben felismerem őket. (Mert a tökéletességhez nálam hozzátartozik a hibák beismerése is.)
De amikor olyan dolgokat érzek, amire nem vagyok büszke, azt szeretem elhallgatni, eltitkolni. Azt sem szeretem elárulni, ha valami rosszul esik. Szeretek magamban vívódni. Nem szeretem ha az emberek sajnálnak. Nem szeretek sajnálatra méltónak tűnni. Sebezhetőnek sem.
"Csak magamban eltitkolom
azzal magam elhervasztom"
Jó lenne ezen változtatni.
A második versszak is megér egy misét.
(Hideg Anna, Ördöngősfüzes)