édes - keserű

Mától kezdve más világ lesz, nem hagyom, hogy az életem elmenjen mellettem, én is ott leszek, együtt megyünk, arra, amerre én akarom.

Nem egy vidám időszak az esküvői szezon, minden héten 1-2 esküvő, évek óta folyamatosan, én meg csak ülök itt és szomorkodom, hogy engem nem szeret senki igazán.

A legnépszerűbb testrészem még mindig nem működik rendeltetésszerűen. Mindemellett aggaszt a tudat, hogy most nem én tehetek róla, nem azért lett baja, mert nem figyeltem, mert olvastam az utcán, ahelyett hogy a lábam elé néztem volna és nem is azért, mert egy egyenetlen, vizes, csúszós mezőn futottam előrefele, miközben hátranéztem, hanem mert egy óvatlan pillanatban minden előzmény nélkül egyszerűen kiment alólam.
Azzal már megtanultam együtt élni, hogy hülye vagyok és ennek következményei vannak, de azt, hogy végérvényesen elromlottam, még szoknom kell.

Nagyapám emléktábláját avatták szombaton, egy szép és megható megemlékezés keretein belül.

De nekem nem emléktáblára és megemlékezésre van szükségem, hanem nagyszülőkre.