édes - keserű

motyorog [@] gmail.com

mondjuk

  • This is the last: Ez olyan, mint egy ténylegesen kitalált, és való... (2014.06.04. 19:15) Napi groteszk
  • This is the last: A pénz többnyire alkalmazkodásra bírja az embert. (2014.06.04. 19:03) Szakember
  • This is the last: Hát még ha a szabadságtéren anarchia folyna. : )... (2014.06.04. 19:00) A Szabadság téren bármi megtörténhet (143. rész)
  • This is the last: Nos, ők nem föltétlen tartják annyira "egészségt... (2014.06.04. 18:55) OMÉK 2013
  • This is the last: Üdvözöllek, motymoty! A blogot ugyan nem mától o... (2014.06.04. 18:50) Eufemizmuska
  • motymoty: @calealenta: Esőerdőkről volt szó, amiknek a kií... (2014.02.18. 12:00) Miért ne tartsunk macskát gyerek helyett*
  • motymoty: Verona egyébként remek hely, az Arena nagy élmén... (2014.01.08. 16:42) Kedves Jézuska!

2010.10.03. 12:02 motymoty

# 158

A bácsi a padon ül, mellette könyvek. Ő írta őket. Arról, amiről  nem tudok szinte semmit, mert nem akarta elmesélni a kínt, a szenvedést, csak a felemelő pillanatokat, mikor kártyát csináltak, hogy tudjanak játszani, bicskát konzervdobozból, macskapörköltet kóbormacskából és még megannyi leleményes dolgot, ami mind hozzásegítette egy kicsit a túléléshez; valamint a bátorság pillanatait, amikor összevarrta a saját ujját és a kivágta a kígyómarást a talpából. Valamint azt, hogy bár igazán  nagyon rossz volt, mégis inkább abból még hat év, mint az a verésekkel és válogatott kínzásokkal teli három, ami utána következett.

Lehet, hogy nem is akarom tudni, hogy nem merem megtudni, ezért megyek el mindig  a bácsi mellett, pedig szívesen megállnék vele beszélgetni, vennék tőle könyvet. Mindig összefonódik a tekintetünk és szerintem ő is tudja, hogy én is tudom, és talán azt is tudja, hogy nem tudok ott megállni, tovább kell mennem.

 

Szólj hozzá!

2010.10.03. 12:00 motymoty

Apáthia

- avagy hogy nem ismertem meg Thiát, és hogy tudtam ennek ellenére bezáratni

Véletlenül akadtunk egymásra ebben a nagy homokozó-éterben. Kiderült, hogy teljes valónkban is találkozni fogunk rövidesen.
A virtuális ismeretségből való-világ játék lett, ott a messzi táborban, ami a csúcspontját a tábori létem legaljával* egy időben érte el.

Mindegyikünk tudott valamit a másikról, ami alapján próbáltuk egymást beazonosítani. Thia több, én lényegesen kevesebb sikerrel. Már réges-régen feladtam, hogy megtalálom, amikor útjaink végérvényesen keresztezték egymást a zuhanyzóban.

A történet remekül indult: Thia egyik társa elkezdett magázni, amit abban a nyűgös állapotomban nem vettem túl jó néven, és remekül is záródott, meggyőztem őket arról, hogy a zuhanyzó ajtaját biztosan ki lehet nyitni. Ami részben igaz is volt, hiszen előbb vagy utóbb bármit ki lehet nyitni (pajszerral).
Ezt is ki lehetett, úgyhogy nem kellett beköttetni a netet az zuhanyzóba, Thia nem onnan ír, leellenőriztem.

Hogy hogyan szabadult, azt nála tudjátok elolvasni.


 *éhes voltam, álmos, fáradt, büdös és nyűgös, valamint nagyon vágytam egy sörre

Szólj hozzá!

2010.10.02. 11:49 motymoty

# 156

Azt hiszem mégis be kell látnom, hogy itt az ősz, és ezt a saját érdekemben nem tagadhatom le többé. Úgyhogy tegnap fokhagymakrém levest főztem vacsorára, ma pedig két pulóvert vettem fel, ezáltal sokkal jobban érzem magamat.
 

Szólj hozzá!

2010.09.29. 16:27 motymoty

# 155?

A bejegyzések beszámozása sem gátol meg abban, hogy kitöröljem a kevésbé jónak vagy kevésbé vállalhatónak ítélt bejegyzéseket,* mert még mindig nem tudom magamat száz százalékosan felvállalni. Valamint az sem biztos, hogy sikerült megtanulnom, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni.

* a lustaságomnak köszönhetően azért túl sok minden nem fog eltűnni

2 komment

2010.09.28. 10:42 motymoty

# 154

Vannak ételek amik csak az adott környezetükben készíthetőek el igazán ízletesen. A risotto ezzel szemben Cserszegi Fűszeressel a legfinomabb.

2 komment

süti beállítások módosítása