édes - keserű

Nem teljesen értem, hogy hogyan fordulhat az elő, hogy reggel előbb keltem pár perccel mint ő, főztem egy teát, megittam, felöltöztem, fogat mostam, fésülködtem és arcot mostam, és Bélának csak 1 percet kellett rám várnia, úgy, hogy ő megfürdött, hajat mosott, megszárította a haját (hátközépig érő haja van), megfésülködött, fogat mosott, kivasalta a nadrágomat és a saját nadrágját, betett egy mosást, majd kiválogatta a fülbevalós kupacból a zöld fülbevalómat. Ja, és evett egy joghurtot is, ha jól emlékszem.

A nap logisztikusa egyértelműen a bkv lett megint, mert az igaz, hogy bemondták, hogy piros metró helyett pótlóbuszok közlekednek, de azt már elfelejtették hozzátenni, hogy a 15ös busz megállója alatt a 9es busz ideiglenes megállóját értik, hogy a pótlóbuszok közlekedése azt jelenti, hogy 3 percenként érkezik egy nem csuklós busz, ami az ideiglenes aligbuszmegálló környékén összetorlódott pár száz ember miatt további 2 percig nem tud elindulni, mert az embereket nem lehet hova terelni, ami persze nem baj, mert azáltal hogy a Deákon amúgy is csak egy-egy sáv működik jelenleg, amiből most egyet elállnak az emberek, legalább az autósok is értesülnek arról, hogy a bkv már megint kitett magáért, és ezzel megerősítsét nyernek döntésük mellett, jól is van ez így, fontos, hogy minél többen járjanak autóval, a vak is látja, hogy mennyi veszélyeztetett autószalon van az országban, családjuk van nekik is, biztos gyerekük is, valamiből el kell tartani őket, meg aztán ha felnőnek kell nekik autó, nehogymárpont az autókereskedő fiának ne legyen saját autója, tiszta gáz.

Ha bemondták volna, hogy aki teheti kérjük válasszon más útvonalat, akkor csak 10 percet kések 30 perc helyett, kevesebb bkv dolgozó és utas kap szívinfarktust, a budapesti átlagéletkor megnövekszik 3 nappal, és lehet, hogy nem írok nektek ma semmit.
 

Múltkor Hűvösvölgyben kirándultunk, pénteken, micsoda luxus, miénk volt az egész erdő, az összes hegy, idilli állapot. Aztán ahogy feljebb jutottunk az emelkedőkön kiderült, hogy pusztán vágyálom volt ez az érzés, rengetegen voltak ott rajtunk kívül, nem csak kismadarak és mókusok, emberek is, biciklivel száguldoztak le a keskeny erdei ösvényeken, védőfelszerelésben, motoros bukósisakban, elővigyázatosak voltak, legalábbis magukkal szemben.

Pont egy nappal azután jártunk ott, hogy ez a blogbejegyzés megjelent, nem tudtam kiverni a fejemből.

Mit ér egy kapcsolat, legyen az bármennyire is tökéletes és harmonikus, ha nem lesz belőle se esküvő, se gyerek?

illetve

Lehet-e egy kapcsolat tökéletes és harmonikus, ha nem lesz belőle se házasság, se gyerek?

Gondolkozom, hogy vehetnék egy vekkert, meg egy karórát elemet az órámba és akkor végleg kiiktathatnám azt a hordozható csörgő izét az életemből, amit mobiltelefonnak hívnak. Az egyetemen is teltek el úgy évek, hogy nem volt telefonom, olcsó volt és kényelmes, emilben mindenki elért, nem maradtam le semmiről, soha. Aztán munka miatt kellett.

Visszasírom azokat az időket mikor a Balatonon haladtam kocsmáról-kocsmára, a városfelől a partfele, reménykedve, hogy a következőben már ott lesznek. Mindig megtaláltam őket. Nem kellett egyeztetni, soha. Izgalmas volt nem tudni előre, nem időre menni, nem tervezni, csak csinálni, menni, haladni, hagyni az életet, hogy meglepjen.