A kommunizmus áldozatainak emléknapján mindig összeszorul a gyomrom. Emellett tehetetlen dühöt is érzek. Mindig azt hittem, hogy ez idővel enyhülni fog. Talán majd egyszer. Addig is szomorú szívvel gondolok nagyszüleimre, akinek életüket megnyomorították vagy elvették.
Igyekeszem úgy élni, hogy büszkék legyenek rám. Úgy, ahogy ők soha nem élhettek.
