édes - keserű

A nyaralás első nagy fénypontja számomra az, mikor átvezetek a Királyhágón.

Az elmúlt időszak legnépszerűbb olvasmánya a remekbeszabott elköszönés az elköszönés volt. Meg se merem kérdezni, hogy ez most katasztrófaturizmus, vagy tényleg erre van igény.

Úgy terveztem, hogy mire elkopik az első karaktercipőm talpa, addigra megtanulok táncolni. Valamennyire.

Már tél elején éreztem, hogy az idei tánctáborban kivételesen nem a bokámat fogom kitörni, a cipőmmel lesz gond. Nem foglalkoztam ezzel, csak akkor, amikor már tisztán látszott a talpam, hogy ha a marhabőr elkopott, akkor az én bőröm sem fogja sokáig bírni. Szerencse, hogy a leukoplast mindenre jó.

Semmire sem megyek a megérzéseimmel, ha nem tudom azokat megkülönböztetni  a félelmeimtől.