Szöszke kérdezte még régen, hogy tetszett-e a gumicsizma a célszemélynek, jelentem tetszett, nagyon is, le sem vette a lábáról két napig, lehet azóta is rajta van, de én két nap után eljöttem. Akkor is a lábán volt, mikor bejelentették a nagy hírt a közelgő esküvőjükről. (Meg akkor is a lábán volt, mikor a maci szemes eset elhangzott, de ez egy másik történet.)
Az onlány tervezéseknek szerves és aktív résztvevője vagyok, bár azt hiszem érdemben csak ritkán sikerül hozzászólnom, mostanában leginkább az köt le, hogy hogyan lehetne függönyből fátylat varratni és kivel, valamint, hogy a székszoknya egy őrült vicces szó, szerintem én vagyok az egyetlen újszülött a környéken, akinek ez újdonság.
Szabásminták hevernek az asztalomon lefordításra várva, és bár azt megszoktam, hogy olyan témákról fordítok, amihez az ég világon semmi közöm sincs, azért azt be kell látni, hogy a kapcsolt áramtermelésű erőművek lelkivilága is érdekesebb, mint egy szabásminta. Külön öröm, hogy a rendelkezésre álló széleskörű szótárakban és dokumentumokban nem fellelhető eme terminológia. A fordítás iránya sem az igazi, idegen nyelven sokkal kisebb lelkiismeretfurdalással és nagyobb lendülettel tudok nekem tetsző és odaillőnek vélt szavakat alkotni, az anyanyelvemen egyenesen zavarba jövök az ilyen feladatoktól.
Most tudtam meg, hogy a pénteki virágkötő napra is meghívást nyertem, nem tudom mennyi virág lesz, ha négyen fogjuk egy egész napig kötni, persze az is lehet, hogy a vőlegény addigra feladja a harcot és világgá megy, akkor csak hárman maradunk eme feladatra.
A meghívásom kiterjed a vasárnapi romeltakarítás is, végre egy testhezálló feladat, evésben mindig kiváló eredményeket tudtam felmutatni.
A menyasszonyi ékszert is én vagyok hivatott elkészíteni, te jó ég, mibe keveredtem.