Attól rettegek, hogy a végére érek, egyszer elmesélek nektek mindent; a nagyszüleimet, meg magamat, és Bélát is, az elejétől a végéig, akkor majd nem marad más, mint az öszödi, meg a pufajkás, szánalmas lesz, félek. Lehet ezért húzom az időt a kérdéseimmel.
Tudom, hogy nem illene nekem már itt kérdéseket feltennem, legalábbis ebben a két hétben már nem, de mit tegyek, ha ennyire jól belejöttem. A baj forrása tulajdonképpen az, hogy szörnyen elkényeztettek. Most, hogy nem egyedül homokozom már, ahelyett, hogy ennek csöndben örülnék, visszaélek a kedvességetekkel.
A főnököm, aki legalább annyira jól szervezett, mint én, (csoda, hogy nem dőlt még ránk az iroda, és mindig van papírunk) közölte ma velem, hogy jövő héten nem lesz, és én is kivehetném a tavalyi szabadságomat, mert ennek épp itt az ideje. Most viszont nem tudom, hogy hova menjünk nyaralni, illetve telelni jövő héten. (Főleg vonattal, busszal vagy repülővel, de ha összeszedem a bátorságom, lehet megkérdezem, hogy anyám tudja-e nélkülözni az autóját.)
Ötletek?
Már megint időben szólok, de aki teheti ne hagyja ki Pál Pista bácsit, mert nagyon ritka, hogy ennyi erő, vitalitás, tudás és huncutság szoruljon egy emberbe, főleg az ő korában. Kihagyhatatlan élmény. (Holnap február 18-án, este 18:30, Verőce)
Azok után, hogy akaratom nélkül, de nagy örömömre sikerült segítsünk öreganyánknak fórumot nyitni, ahol mindenféle szoptatási tapasztalatok cserélnek gazdát, szittya nemzetséghez tartozó béllák keletkeznek és ki tudja mi történt az onlányokkal, gondoltam, hogy számomra itt a feladat be is fejeződött, végre elvonulhatok nyugdíjba, erre kiderül, hogy Julis elköltözik, a hálátlan, ki hallott már ilyet.
Úgy tűnik továbbra is velem kell beérjétek, ezért elmesélem hát, hogy tegnap megint összevesztem a freebloggal mikor megkérdezte, hogy milyen nap van ma, én pedig beírtam, hogy motymoty. Tudom ez elsőre nem tűnik túl értelmesnek, de biztosan csak azért írtam, mert éreztem, hogy tegnap volt a névnapom, az ember megérzi az ilyet, és elvárja a freeblogtól, ő is tudjon egy új névnap keletkezéséről.
Ezt egyébként nem csak én gondolom így, Béla kapott egyszer a hazai - általa csak webkettes szemétnek titulált* - oldalon egy emilt, melynek tartalma pusztán egy kérdés volt, úgymint: "Nem tudja véletlenül valaki mikor van Elinor névnap?". Nem tudtuk, de érdekelt minket, hogy a kérdést mi inspirálta, valamint az is, hogy ki az a nőszemély, ezért megtekintettük a fent nevezett adatlapját, melyből rögtön kiderült, hogy Béla sokkal rosszabb memóriával rendelkezik, mint hittem volna volt osztálytársa. A válaszra pedig azért lett volna szüksége, mert két évvel ezelőtt szült egy gyermeket, aki a keresztségben az Elinor nevet kapta. Hogy a gyermeknek nincs névnapja, csak azután derült ki, hogy a második gyermeke olyan nevet kapott, mely szerepel a naptárban, és ez fel is tűnhetett neki, mivel a kérdést éppen két nappal a második gyermek nevenapját követően tette fel.
Ezért tartom nagyon kirekesztőnek a freeblog hozzáállását.
*még mielőtt az oldal fejlesztői és üzemeltetői sírva futnának haza az anyukájukhoz, szólok, hogy Béla szerint minden szemét, ami webkettes (remélem senkinek nem tűnik fel, hogy épp azt próbálom alátámasztani, hogy mennyire jogos a félelmem azzal kapcsolatban, hogy megtalálja/ta a blogomat)
Azt hiszem tartozom nektek némi magyarázattal, márpedig megmagyarázni azt, amit magam sem értek nem egyszerű, úgyhogy jobbat nem tudván, nem maradt más, mint a kényszeredett vigyor, erőltetett műhumor.
Íme a lehetséges opciók és a bennem felmerült kérdések egy részének a felsorolása, közvélemény kutatásnak álcázva. Lehet többször és több választ is ikszelni.
(A döntés jogát fenntartjuk!)
Tegye fel a kezét az a galád informatikus, aki éppen a blogomat tölti...
A titok melyre fény derül nem titok többé már, édességét, báját elveszti. A bosszúság, mely a lelepleződéssel jár, annyira megkeseríti az addigi édes ízt, hogy többé ránézni sincs kedvem. A talajvesztés, a kicsúszott gyeplő érzete csak még rosszabbá teszi ezt a kellemetlen élményt. Nem tudom lesz-e kedvem ezt így folytatni.
