édes - keserű

motyorog [@] gmail.com

mondjuk

  • This is the last: Ez olyan, mint egy ténylegesen kitalált, és való... (2014.06.04. 19:15) Napi groteszk
  • This is the last: A pénz többnyire alkalmazkodásra bírja az embert. (2014.06.04. 19:03) Szakember
  • This is the last: Hát még ha a szabadságtéren anarchia folyna. : )... (2014.06.04. 19:00) A Szabadság téren bármi megtörténhet (143. rész)
  • This is the last: Nos, ők nem föltétlen tartják annyira "egészségt... (2014.06.04. 18:55) OMÉK 2013
  • This is the last: Üdvözöllek, motymoty! A blogot ugyan nem mától o... (2014.06.04. 18:50) Eufemizmuska
  • motymoty: @calealenta: Esőerdőkről volt szó, amiknek a kií... (2014.02.18. 12:00) Miért ne tartsunk macskát gyerek helyett*
  • motymoty: Verona egyébként remek hely, az Arena nagy élmén... (2014.01.08. 16:42) Kedves Jézuska!

2012.03.25. 15:39 motymoty

O/A

Felmerült régebben, hogy az időseb középosztály jár operába, mert ez egy nagyon elit dolog, meg drága is, de egyik sem igaz, már a járás is túlzás, mi futni szoktunk, azt hittem nem is tudok futni, és nem is tudok magassarkúban menni, de a kettőt egyszerre mégis, az ember hihetetlen dolgokra képes, ha nem figyel oda a kivitelezésre, csak a cél lebeg a szeme előtt.
 
Az egész nagyon családias, szerintem bármit lobogtatunk este 7 óra 5 perckor lent az ajtóban beengednek, és az ültetős néni is csak annyit kérdez, hogy a szokásos páholy? És már nyitja is az ajtót, majd még gyorsan hozzáteszi, hogy ugye nem felejtették el megint elzárni a gázt?

 

8 komment

2012.03.23. 12:14 motymoty

Az érzés jogáról

Pistikét szabad szeretni, Janikát nem. Pistike mondja meg, hogy kit szabad szeretni. Pistike mondja meg azt is, hogy Janikát nem szabad szeretni, mert Janika nem szereti Pistikét. És ez Pistikének fáj. Ami érthető. Ez az egész elég érthető, bár, hogy Pistikének miért nincsen jobb dolga, az nem. Valamint az sem, hogy Pistike mindemellett miért próbál meg a feltétlen és teljes szeretet megfoghatatlan homályába burkolózni. Persze tudjuk, hogy Pistike sem lehet tökéletes, és azt is, hogy sokkal egyszerűbb szeretetet elvárni és követelni, mint szerethetővé válni. Hát még szeretet helyett azt mondani, hogy de hiszen ő nem szeret engem, kérem, erről én nem tehetek!
 
Értem, hogy nem bántjuk Pistikét, mert az fáj neki. Azt is értem, hogy nem mondjuk neki, hogy nem szeretjük, mert az nem esik neki jól. És azt is értem, hogy a nyelvünket sem szabad kinyújtani. De azt ne várja el senki, hogy szeressem. És ne is tiltsa meg senki, hogy ne szeressem. Az embernek joga van azt érezni, amit akar. Vagy amit érez.

 

12 komment

2012.03.22. 14:03 motymoty

Igazságtalan

Hogy az élet nagyon igazságtalan, az abból is látszik, hogy akkor nem érzem az ízeket, amikor vaddisznópörkölt van terítéken.

30 komment

2012.03.21. 11:04 motymoty

Kedvesek

Azt hittem most, hogy mankóval járok tele lesz a blog válogatás nélküli anyázásokkal, de nem, itt Budapesten csak pozitív tapasztalataim vannak, - a negatívakat Prágában hagytam - és nem kevés.  Mindenki azonnal ugrik, segít, kérdez, hogy segítsen-e leülni, felállni, odamenni, kimenni, leszállni, felszállni, megkötni, kifújni, megfogni, felemelni, átugrani, még a Széchenyi fürdőben is megkérdezte tőlem egy hölgy, hogy ne adja-e át a nyugágyát, pedig sejthette, hogy rossz bokával is lehet a földön ülni. Remélem ez a sok gondoskodás nem veti vissza a személyiségfejlődésemet, és nem jutok el arra a szintre, hogy a metró közepén toporzékolva üvöltsem, hogy ÉN AKAROM, EGYEDÜL!

7 komment

2012.03.20. 11:09 motymoty

A lejebbről, ami tényleg létezik

Prágáról még el kell mesélnem, hogy az elején egy kicsit aggódtam, hogy egyáltalán nem értem a nyelvüket, sőt, már a hangzása is rettenetesen idegesít. Gyerekkoromban lehettem utoljára olyan országban, ahol nem értettem a bennszülöttek nyelvét, azt hittem, így semmit sem fogunk megtudni az ottani életről, de tévedtem, már az első fél órában kiderült, hogy Prága sokkal kevésbé gyalogos barát, mint Budapest, a túloldalra általában születni kell, vagy nagyon gyorsan futni. És szinte az összes gyalogosátkelő nyomógombos, elvégre aki gyalogol, az biztosan ráér. Cserébe viszont az autósok bármikor gondolkodás nélkül elütnek, ha nekik már zöld van, ők nem érnek rá. Azt hiszem a kedvencem mégis a zebra közepén elhelyezkedő vakvezető csík volt, ami lámpától lámpáig vezetett. Vagyis egyenesen neki a lámpának.

Mankóval még sokkal élesebb lett a helyzet, ugráltam fél lábon padlógázzal közeledő autó elől, nem egyszer, és lebegtem Béla hóna alatt a villamoson, nem egyszer.

6 komment

2012.03.19. 15:56 motymoty

A Monarchián túl

Monarchia kutatókkal Prágában sörözni nagyon vicces. De csak addig, amíg azt nem állítják, hogy a benes dekrétumok csak a németeket érintették.

9 komment

2012.03.19. 12:37 motymoty

Ez most a másik

A hétvégén Prágában jártam voltam. Vettünk szuvenyírt. Lilát. Gondolom még sokszor hasznát fogom venni.

Azoknak, akik eddig azt hitték, hogy minden fejben dől el, elárulom, hogy nem. A vízhólyagok (nem) keletkezését nem lehet fejben eldönteni. Tényleg. Aki nem hiszi kapáljon 3 napot, vagy nézzen várost kézenjárva.

A baleseti sebészeten nagyon kedvesek voltak, inkább itt lépjetek félre, mint Kolozsváron, vagy a 80 km-es környezetében. A tolókocsik is sokkal jobbak.

Amíg röntgeneztek, addig Béla elhagyta az irataimat, az összeset, de sikeresen átcsempésztem magam pár határon, úgyhogy a negyedik napot már egy másik világváros méltán híres fürdőjében töltöttük, bízván annak izomlazító erejében. Itt sokkal inkább otthon érzetem magamat, mivel szinte senki nem beszélt magyarul, nem úgy, mint Prágában.

16 komment

süti beállítások módosítása