Másikbéláról* kiderült, hogy boríték volt a jele az oviban, BORÍTÉK, ettől nagyon jó esténk lett, mindenkinek tudnia kellett, hogy melyik oldala volt lerajzolva, volt-e rajta bélyeg, miért nem, milyenek lehettek volna (mozdonyos, virágos, angolkirálynős), hogy tud-e ezzel együttélni, vannak-e rémálmai, mert mi ilyen kedvesek vagyunk.
Aztán kiderült, hogy Bélának kerítés volt a jele, ez rettenetes, hát hogy lehet így élni, és fa kerítés-e vagy tyúkketrec, és egyáltalán, hogy képzeli, hogy nekem csak most mondja, vannak dolgok amiket nem illik eltitkolni, jobb ha az ember rögtön az elején szembesül ezekkel, mikor még van választási lehetősége.
Nem elég ez a sok csapás mostanában, még az is kiderül, hogy egy olyan Bélával kell leélnem az életem akinek KERÍTÉS volt a jele kiskorában, ahelyett, hogy valami gyümölcs vagy gyerekjáték lett volna, mint minden tisztességes embernek.
*Másikbéla még akkor kapta a nevét, amikor mindenkit Bélának hívtak, nem csak a bloggerek legközelebbi hozzátartozóját