édes - keserű

Sokszor felmerül bennem, hogy milyen lehet nyugodtan vendéget várni, örömteli sütéssel-főzéssel, körömlakkozással, ruhaválasztással, sminkkel, saját készítésű ajándékkal, kézzel festett, névre szóló szalvétával. Mikor nem kell betenni a zsíros tepsit az ágyneműtartóba, a koszos zokni és a kisnyúl mellé, halálra váltan, hogy mi lesz, ha nem fér már be.

Panaszkodni akartam, hogy nem kaptam idén senkitől semmit névnapomra, de aztán váratlanul megkaptam ezt. Amire bármit rátehetek, megvehetek, mert nem porosodik és helyet sem foglal. Végre ajánlhattok könyveket. Vagy el is küldhetitek vödörben, vagy vödör nélkül, ha úgy tetszik.

Még a readeremet is ráhekkelte, pedig tudjuk milyen jó a viszony a webkettes szeméttel.

Eltartott egy darabig, míg kiderült számomra, hogy a bejegyzéseket, amikhez nem szólt hozzá senki, nem jelentettem meg.

jaj istenem mit csináljak
szaladjak-e vagy megálljak
ha szaladok agyonlőnek
ha megállok megkötöznek
/Csallóköz/

Munkások öltöznek a mellettünk lévő teremben, fülledt szagú, szegényes ruhák között a radiátoron egy pici piros pöttyös lábos, alatta egy nagy fehér műanyag zsák, az a fajta, amiben az egész vagyonát hordozza a tulajdonosa, rajta a felirat, hogy Dunajská Streda, amit úgy ejtünk, hogy Dunaszerdahely, a munkás pedig kint dolgozik a tűző napon, gondolom éhesen, mert akkora lábosból nem lakik jól az ember, főleg, ha ilyen messzire hozta a kényszer.

Délután fürdés a tengerben, este naplemente a fonyódi hegyen.

Talán csak azért, mert Bélát leszarta egy sirály. Az én pólóm volt rajta.