Elképesztő, mennyire finom a kapirgálós csirke, skandallum, képes vagyok egy comb* híján megzabálni egy egészet.
*az ember szociális lény
Elképesztő, mennyire finom a kapirgálós csirke, skandallum, képes vagyok egy comb* híján megzabálni egy egészet.
*az ember szociális lény
200 éve született a zseni, aki megszámlálhatatlanul sokszor kísért másokat boldogtalanságához vezető úton.
Bolyong.
Még el sem kezdődött a hét, de már részt vettem egy nagyon fontos tárgyaláson, ahova nem vittem névjegykártyát, majd a sikereken felbuzdulva elmentem a varrónőhöz, ahol nem tudtam válaszolni a milyen színű a táskája kérdésre.
Megfelelő időzítés
Pár hete találkoztunk egy ritkán látott baráttal, aki éppen sántikált, és miután megosztottam vele hosszú évek sántikálási stratégiáit, gratuláltam az időzítéséhez, diplomát ír, vajon mi lehet ösztönzőbb egy részleges bokaszalag-szakadásnál?
A hévsínek való szaladgálás mellett azon sem kellett volna múlt héten hisztiznem, hogy a frissen újratalpaltatott karaktercipőmben elkopott a bőrbélés, és egészen biztosan nem fogok cipészt találni, aki meg tudja csinálni, és legalább fél év mire betöröm az újat. Ha szerencsém van. Ha nincs, akkor fél év után derül ki, hogy hiába próbálkoztam.
Egyre nehezebben tudom meggyőzni magamat arról, hogy tényleg teljesen ártatlan elszenvedője vagyok a történéseknek.
*optimista becslés
Úgy örülök, hogy van saját mankónk, és ilyen jól megy az estélyi ruhádhoz, nagyon szép vagy Babám.
Csak az arra kijelölt helyen haladjunk át a hévsíneken, különben bármikor előfordulhat, hogy miután átértünk nem veszünk észre egy földbe ágyazott, fűcsomókkal gazdagon álcázott, süllyesztett öntözőcsapot, és beleesünk.
- Fel kell jegyeznem a gödröket.
- Hogy ne lépjél bele többet?
- Nem, az emlékirataimhoz.
- Senki sem fogja elhinni.
Egyszer régen, valahol, valamikor tanultam az állatok és az emberek közötti különbségekről, - beszéd, múlt- és jövőkép, hazudozás képessége stb. - de a legfontosabb, a lelki terror kimaradt a felsorolásból.
szivárványos az ég alja,
nem jól van a fejem alja, csuhajja
Nem csak pandakakit láttunk Bécsben, elmentünk a Leopold múzeumba is, és ha már ott jártunk, megnéztük milyen egy igazi bulvárkiállítás. Bár voltak benne jó darabok, azért nem mindig sikerült megkülönböztetni a polgárpukkasztást a művészettől. Viszont megtudtuk ki kíváncsi egy 70 éves férfi minden luka, minden szögből fotósorozatra: öreg nénik, fiatal lányok, de főként fiúkák, párban.
Forrás: egon-schiele.net
A konyhaátalakításnál kértem Bélától, hogy két méter tíz centi fölé ne tegyünk semmit, amit használunk.
Úgy tűnik a mikrót már nem használjuk.
Nagyon romantikus* ötletnek tűnt eltenni ezt a diplomaírást későbbre, de sajnos azzal kellett szembesülnöm, hogy senki, de tényleg senki nincs, akivel akár egy szót is válthatnék ezzel kapcsolatban. És így már nem is akkora öröm, és nem is annyira romantikus.
*pont annyira, mint amikor az ember az élj a mának mozgalom keretében a kedvenc csokiját teszegeti addig, amíg meg nem eszik a kukacok
Még mindig képes vagyok azt álmodni, hogy otthon felejtettem a tesicuccomat.
Egy holland kisváros, és a Magyar Állami Operaház között az a különbség, hogy az utóbbi büféjében lehet nagyobb címletű euróval is fizetni.
A tavaszi szünetnek hála a Gellért-hegy éjszaka is teli volt szánkózó gyerekekkel és kamaszokkal, megismerhettük Amandát, a rövid életű rózsaszín úszógumit, megtudtuk, hogy fér el négy ember egy szánkón, és sikerült elcsúsznunk a hónyúlon túl.
Sikerült szert tennem a Nagyon Híres Csapat salátaöntetének receptjére. Úgy kezdődik, hogy végy 25 l olívaolajat.
A hó is a bizonyítandó kiszolgáltatottság vetülete, hogy ennyire fel lehet rajta háborodni? Ha normálisan szocializálódtam volna, és nem töltök el több húsvétot a Hargitán, akkor sem érezném, hogy ez egyenesen az ördögtől való. Pedig volt év amikor március 15-én a Balatonban fürödtem, és az is nagyon jó volt, csak egy kicsit hideg.
Remélem este lehet még szánkózni a Gellért-hegyen.
Mivel a lakásvásárlás rendszerint azért (is) dől dugába, mert a negyedik ingatlanhirdetés után, amiben a korlátlan vízfogyasztás szókombináció szerepel ki szoktam kapcsolni a számítógépet, tudván, hogy a következőnél a monitort dobám ki az ablakon, inkább nem fejtem ki mi a véleményem az újabb rezsicsökkentés-tervezetről. Vagy az eddigiekről.
“Csodálatos, hogy amikor nem vagy a saját utadon, mekkora pofonokat kapsz.”
Polcz Alaine
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer annyira naprakész leszek, hogy még pofont is kapok érte.
Egy bábolnai ember bemegy zöldségeshez:
-Narancs van?
-Nincs, de banán* van.
Mivel a hétvégi kiruccanást az időjárás és a színek ismeretében** elhalasztottuk, nekiálltunk kifesteni a 9 nm-es konyhánk harmadát, ami elsőre igazán nem tűnt nagy munkának. Este jómunkás módra legletteltem minden lukat, hogy reggel korán tudjunk kezdeni, persze nem lettek meg a festéshez szükséges eszközök,*** ezért ismét el kellett menni a világ végére ecsetért, de még ezzel együtt is elkészült volna délután négyre, ha a második réteg felkenése után el nem kezdenek potyogni az alsóbb rétegek, mire Béla hirtelen felindulásból levakarta az egész falat részben vakolatostul (vö. nem kell elpakolni a konyhapultról, ott úgysem festünk), úgyhogy tegnap este tízkor még a kilós glettgipsz maradékát kentem fel a falra, 28. rétegként. Nagyon szép lett. Ha ez így folytatódik jövő héten tapétázunk. Biztosan nagyon szép lenne egy félig festett, félig tapétás konyha, már csak azt kell kideríteni, hogy hogyan lehet kanyarban tapétázni, mert nálunk az idomcsempe mellé idom falat tettek, még a plafon is kanyarodva csatlakozik a falhoz, derékszögek nincsenek.
Sokkal jobb lett volna egy fűtetlen vonatban békésen összebújva dideregni, vagy a markotabödögei Restiben verekedni az utolsó sörért.
*www.bana.hu
**piros
***gondolom a karácsonyfaégőkkel mentek világgá
Írtak a tanulmányi osztályról, hogy vigyem be az indexemet, és akkor majd meglátják (mit?), remélem elhagyták, különben miért keresnék rajtam, amikor náluk van, hol lenne máshol, az indexleadás volt a fő vesszőparipájuk, az egyetemi lét elsődleges próbatétele, alfa-omega, kávé-cigi-sör, kinek mi; aki nem adta le vagyonokat fizetett, aki elhagyta az is, cserébe viszont a két index csak együtt érvényes, és ha együtt hagyod el, az elhagyás ára nem kétszereződik, hanem sokszorozódik (mert az már visszaesés, krónikus indexelhagyás, gigaskandallum), ha nem adod le, akkor az összeg megduplázódik, de ha küzdesz, hogy ne kelljen magaddal cipelned, akkor megfenyegetnek, hogy összeragasztják a kettőt, a tanárok meg simán személyes sértésnek veszik a két indexet, hiszen egyben sem találnak soha semmit, ráadásul ami betelt, abba már nem lehet írni, elvész az önkifejezés lehetősége, puszta léte haszontalan.
Mire mindezt végiggondoltam telefonált Másikbéla, hogy elhagyta az operajegyeket, nyomtassuk ki még egyszer, úgyhogy kinyomtattuk, általában félig használt lapra nyomtatunk operajegyet, úgyis eltépik, kidobjuk. Mondtam Bélának, hogy bármit választhat az index fénymásolatomon kívül, ezt az összetett feladatot nem sikerült megoldania,* úgyhogy tájékoztattam Másikbélát, hogy kinyomtattuk, de szóba se jöhet, hogy megkapja, aztán mondtuk a jegyszedőknek, hogy van jegyünk, de szóba se jöhet, hogy eltépik.
Jeles, jeles, elégséges, Turandot, Bánk bán, közepes, jó szórakozást kívánunk! - mondták, és nagyon hálásak voltak, hogy végre valaki őket is szórakoztatja.
*pedig látott mostanában ilyet:
m.: Hogy került elő az indexed?
B.: Arra gondoltam írok egy önéletrajzot, és meg kellett néznem milyen szakirányon végeztem.