Azt hiszem nekem semmi sem jó.

Érzem a térdem, remeg.

Érzem a fejem, lötyög benne az agyam jobbra-balra, előre-hátra, a legkisebb mozdulatnál is.

A szememet valami nyomja hátulról előre, érzem ahogy kiesik a fejemből.

Néha nyilall a fülem és ráz a hideg.

Rengeteg érzés, de nem ezekre vágytam.

De legalább beburkolózhatom az önsajnálatba. Az is valami. Főleg ilyen hidegben, mikor úgysem lehet mást csinálni, csak feküdni az ágyban. Így még olvasnom sem kell, tehát nem fagynak le a kezeim. Az önsajnálat szabadon kivitelezhető, hanyatt vagy hasonfekve, takaró alatt. Hanyattfekve talán jobb, akkor mások is láthatják üvegesen bánatos szemeimet.