“Minden féltékenység magja a szeretet hiánya.”
Mondja Jung és én rágogtom magamban ezt a mondatot hetek óta, és TUDOM, hogy nem rólam szól, mert nem vagyok egy féltékenykedő típus, aztán rájövök, hogy nem csak nőkről van ám itt szó. Hanem arról, amikor nyüszítek a konyhaajtóban, hogy most azonnal adjon puszit, öleljen át, fektessen le, hallgassa meg, hogy milyen napom volt, mesélje el, hogy milyen napja volt, beszéljük meg mit csináluk holnap, hogy hova megyünk nyaralni, mi lesz két, öt, tíz, év múlva, de legfőképpen a következő 30 évet. És akkor rájövök, hogy Jung nem beszélt hiába.
