Próbálok mindig tökéletesnek látszani. A hibáimat, tévedéseimet minden esetben beismerem, amennyiben felismerem őket. (Mert a tökéletességhez nálam hozzátartozik a hibák beismerése is.)

De amikor olyan dolgokat érzek, amire nem vagyok büszke, azt szeretem elhallgatni, eltitkolni. Azt sem szeretem elárulni, ha valami rosszul esik. Szeretek magamban vívódni. Nem szeretem ha az emberek sajnálnak. Nem szeretek sajnálatra méltónak tűnni. Sebezhetőnek sem.

"Csak magamban eltitkolom

azzal magam elhervasztom"

Jó lenne ezen változtatni.

A második versszak is megér egy misét.

(Hideg Anna, Ördöngősfüzes)