Miskolcról még meg kell említenem, hogy az emberek kedvesek, nagyon kedvesek, ráadásul nem csak az emberek úgy általában, hanem a mávos és közlekedési vállalatos pénztárosok is, ami azért már tényleg túlzás. Persze kiegyensúlyozottság nem is csoda ilyen környezetben, bár nekem, a döntésképtelenség mintaszobrának lehet, hogy problémákat okozna hétvégente, hogy Lillafürdere menjek túrázni, vagy a barlangfürdőbe úszni, és akkor még nem is említettem a környező hegyeket és a várat sem.
Nem is csoda, hogy nagyapám úgy szeretett ott élni, bár azt hiszem végül is mindenhol szeretett, ami nem egy elhanyagolható tulajdonság, ha az embert rendszeresen és kitartóan mindenhonnan kitelepítik. Miskolcot emlegette a legtöbbet, talán apja miatt is aki annyit tett azért a városért, egykori jelenléte a mai napig érezhető és tapintható.
Szívesen és örömmel tudnék ott élni azt hiszem. (Szerencse, hogy nem vagyok református, komoly problémákat okozna, ha el kellene döntenem melyik templomba menjek.. )
Kár, hogy alattomosan sikerült az egész városban látványos panelrengetegeket szétszórni.