De legalább bátor vagyok, a békát is megcsókoltam volna, végre találtam egyet, amit utol tudtam érni, de Béla felhívta a figyelmemet arra, hogy akkor neki is meg kell csókolnia egyet, mégsem hagyhatunk teljesen magára egy frissen királyfivá lett békát, kell neki királylány, hogy ne legyen magányos, de nem volt több béka a környéken, ezért elengedtem.
Utálom, hogy itt van ez a bolg is, egy hellyel több, ahol rendet kellene tartanom az életemben,* de képtelen vagyok rá, én vagyok a genetikailag abszolút rendetlen, fáj, ha valamit véletlenül a helyére teszek le, nem pedig a folyton fogyó szabad felületekre, vagy az ott felhalmozódott kupac tetejére. Béla ki fog vágni. Most bírja, most nagyon szerelmes, de még hét évig sem sikerült folyamatosan fentartanom ezt az állapotot, már csak maximum 60 van hátra, alig több mint az eddigi hét, hajrá, menni fog.
*címkék szanaszét, nem győzöm őket törölni és hozzáadni, mindig elbizonytalanodom a nem létező szerkezettel kapcsolatban, mert közben epekedve vágyom valami szisztéma után, de nem merek belefogni, mert utána megint törölhetem egy hétig a semmitmondó címkéket, aztán...
M
esebeli hercegek állítólag nem léteznek. Szerintem csak azért, mert senki se merte megcsókolni a békát.
Csütörtök igazi motyorgós nap volt, a munkahelyemen nem csináltam semmit, otthon nem raktam rendet, nem csináltam vacsorát (mert elfelejtettem bevásárolni hazafele!). Egész nap csak motymoty. Nagyon utáltam magamat. Ilyenkor aztán már az is idegesít, hogy idegesít, hogy ilyen vagyok. Igazi ördögi kör.
Végül sikerült majdnem ledarálnom levágnom a hüvelykujjamat a szeletelőgéppel. Bélám csak nézett nagyokat, egy ilyen akciót magától várt volna, nem tőlem. Ömlött a vér. Tiszteséggel ellátott, majd lefektetett. Utána már minden jó volt.
Onnantól kezdve ő fürdetett, mosott nekem hajat – rettenetesen élvezte - egészen tegnap estig mikor is úgy értékeltem, hogy eléggé összeforrt már, nincs szükségem a segítségére. Ezzel sikerült ici-picit megbánatnom, mert ő akart nekem segíteni. (Előtte persze nagy sóhajtások közepette, rendületlenül hallgathattam, hogy „Jaj Babám, veled mindig annyi baj van!” Ami egyébként teljesen igaz. Na de akkor is. Nemértemaférfiakat.)
Bocsánatot kell kérnem azoktól az emberektől, akik eddig a keserű cukkini keresőszavakkal találtak ide. Sokan vannak, úgyhiszem elkezdődött a cukkini szezon.
Akik a továbbiakban érkeznek ezzel a problémával, azoknak csak azt tudom ajánlani, hogy nyalogassák lelkesen a végeket. Ettől nem lesz kevésbé keserű, viszont segít megtalálni a nem keserű részeket.
Egyébként pedig ne adják fel, a cukkinik nagy része nagyon finom, nyersen és sütve is egyaránt.
