Tegnap B elvitt vacsorázni, ha már olyan szépen volt felöltözve ki akarta használni az alkalmat. Szerintem mindig szépen van felöltözve, de ki vagyok én, hogy ezt eldöntsem, a mindennapi életre teljesen alkalmatlan, főleg ha öltözködésről van szó. Mindenesetre azt állítja, hogy vannak szépingek és ingek, tegnap a szépingek közül hordott egyett, én pedig vakon elhiszem neki, örülök, hogy van szépérzéke és ennek ellenére mégis kitart mellettem.
Úgyhogy elmentünk vacsorázni, ahol először összevesztünk azon, hogy többször is elmondta, hogy arról volt szó, hogy most hétvégére jó lesz a lábam, nohát, mintha megígértem volna, pedig csak egy vágyálom volt, mégis hogy lehet rajtam ilyet számonkérni?
Majd vihogva fogtuk egymás kezét, szerelmes pillantásokat váltottunk, közben a pincérek sűrűn elnézést kértek és félrenéztek megbocsájtóan, némi kaján vigyorral fűszerezve. Gondolom azt próbálták meg elképzelni, hogy hol lesznek ezek a friss szerelmesek öt év múlva, míg én azon szórakoztam, hogy mit szólnának, ha megtudnák, hogy közelebb van a tíz mint az öt.
