édes - keserű

A normális önértékeléssel rendelkező férfit onnan lehet megismerni, hogy nem kap féltékenységi rohamot, ha a maciddal alszol. Minden egyéb esetben kisebbségi komplexusa van.

A reggeli teámban benne van minden, benne van ő és benne vagyok én, a szerelem, a szeretet, a megértés, a gondoskodás, az aggódás, az elfogadás, a segíteni akarás.

Benne van a tegnap esti vitánk is, és az is, hogy szeretné szebbé tenni a napomat.

Benne van az is, ahogy várom haza este, a vacsorában amit főzök, a ruhában amit felveszek. Benne van az is, hogy jól tűröm, ha este is elfoglalt, de még az esti fürdésben és a lefekvésben is.

Talán mindez nem is a teában van benne, hanem abban a lendületben, ahogy kiugrik az ágyból, csak azért, hogy teát főzzön, pedig ő is nehezen ébred, és a szeretettel teli mozdulataiban, ahogy ágyba hozza nekem, és a hangsúlyon, ahogy azt mondja, Itt a teád, Babám.

Ha valaki látott mostanában olyan filmet, ami jó, és nem hánynak benne, az ne habozzon, ossza meg velem!

Egyúttal a Miért kell minden filmben hányni? kérdésre is keresem a választ.

Elmentem táncra is végre, hatalmas katarzisélményt vártam már pusztán a felöltözéstől, meg is kaptam, nem is értem hogy felejthettem el, hogy a harisnya viszket, szúr, nyom, bök, tekeredik és szorít. Két hónap is elég ahhoz, hogy az emlékek megszépüljenek, mit várunk tehát másoktól, mikor a bezzeggel kezdődő mondataikat sorolják, amik régennel, mi időnkbennel, vagy énnel folytatódnak, és ki tudja hol érnek véget.

Egy kinyújtott kéz elég ahhoz, hogy az embert a legmélyebb mocsárból kihúzza.