édes - keserű

Miskolcról még meg kell említenem, hogy az emberek kedvesek, nagyon kedvesek, ráadásul nem csak az emberek úgy általában, hanem a mávos és közlekedési vállalatos pénztárosok is, ami azért már tényleg túlzás. Persze kiegyensúlyozottság nem is csoda ilyen környezetben, bár nekem, a döntésképtelenség mintaszobrának lehet, hogy problémákat okozna hétvégente, hogy Lillafürdere menjek túrázni, vagy a barlangfürdőbe úszni, és akkor még nem is említettem a környező hegyeket és a várat sem.
Nem is csoda, hogy nagyapám úgy szeretett ott élni, bár azt hiszem végül is mindenhol szeretett, ami nem egy elhanyagolható tulajdonság, ha az embert rendszeresen és kitartóan mindenhonnan kitelepítik. Miskolcot emlegette a legtöbbet, talán apja miatt is aki annyit tett azért a városért, egykori jelenléte a mai napig érezhető és tapintható.
Szívesen és örömmel tudnék ott élni azt hiszem. (Szerencse, hogy nem vagyok református, komoly problémákat okozna, ha el kellene döntenem melyik templomba menjek.. )
Kár, hogy alattomosan sikerült az egész városban látványos panelrengetegeket szétszórni.

Mivel voltam annyira elfoglalt, hogy nem volt időm elvinni a télikabátomat a tisztítóba (igen, tavaly tavasz óta), ezért Béla hétvégén vett* nekem kabátot. Elég sokat kellett unszolnia, nem gondoltam volna, hogy van a Földön még egy kabát ami jó a széles vállamra és nádszál derekamra, de volt, úgyhogy most a napi programom az, hogy megyek mindenkinek megmutatom, hogy olyan, mint ha rám öntötték volna, Béla este pedig kikérdez, kinek mutattam, mit szólt, miért csak egyszer mutattam, meg kell mutatnom még egyszer, engem pedig lenyűgöz, hogy ilyen gyermeki örömmel lehet örülni más kabátjának.

*kiválasztotta a boltot, elcipelt, elibém hordta az összeset, lelkendezett, szavazott

Az egyetlen étel amit recept segítségével szoktam elkészíteni az a marhapörkölt.* A mai vendégeinknek már tegnap megfőztem, hogy összeérjenek az ízek, a ma felszabaduló kapacitásaimmal csinálhatnék mellé sztrapacskát. Azt írja az egyetlen recept amire hallgatok, hogy juhtúrós sztrapacskával tálaljuk, tálalnám is, meg is tudnám csinálni, mert a többi készen van, de Béla szerint nem fognak hozzánk többet jönni, mert azt fogják hinni, hogy el akartam tenni őket láb alól.

Engem pedig nem lepne meg nagyon, ha kiderülne, hogy a vörösboros marhapörkölt erdei gombával és juhtúrós sztrapacskával az élet értelme, csak még nem találta meg senki.

 *nincs benne logika és megmagyarázni sem tudom

Néha olyan vagyok, mint egy durcás kisgyerek. Ha nem jár erre senki csakazértsem írok semmit.

Az idei adventi koszorúnk száraz borsmentából, csalánból és citromfűből készült, kevés körömvirágszirommal és tobozzal díszítve, mert venni nem vagyok hajlandó, faágam pedig  nincsen.

Szemelvények egy pesti ember szomorú életéből című műsorunkat hallhatták.

Az idei tél legnagyobb élménye a nálunk étkező, csivitelő széncinege had, az egyetlen kapocs a természettel, most, hogy a paradicsomok már nem teremnek.
A cinkéknek is van egyéniségük, vannak ügyesek, bátrak, félénkek, mohók, a tanulékonyság elleben mindre jellemző.