édes - keserű

Azt hiszem mégis jó, hogy nem cseréltem ki a késeinket az öcsém késeire, elég faksznis, csak derékszögben lehet velük vágni, különben tönkremennek, ezért nem is vágott vele senki, csak Béla vágta oda a hegyét a mosogató aljához. Szerencsére addigra már nagyon romantikus és meghitt hangulatban voltak, Béla költött öcsémnek egy eszperente verset (lsd: Gebelegnemesebbszervekellemesenlengedezveereszkedjenfenekedbe), aminek a gyerek nagyon örült. Épp memorizálni próbálta, mikor a kishúgom is betoppant a konyhába, és hosszú hatásszünet után megkérdezte:
- Ez most azt jelenti, hogy lófasz a seggedbe?

Pénteken a város legjobb éttermében vacsoráztunk, öcsém főzött, apám meg állta a cechet. Szeretem, ha azok, akiket szeretek sikeresek és becsületesek.

Már egy ideje aggódom a macisegg miatt, hogy szegény maci megvakul, mert mindig a napba néz, hogy mi van aláírva, és leginkább, hogy megkapom én is, olyan ez, mint valami jófajta vírus. Nem menekülhettem, pedig kiírtam ide oldalra, hogy blogdíj-mentes övezet, de hiába, néha az influenza elleni oltás sem használ.

A díjat itt megnézhetitek, Julis kedvesen elmarasztaló sorait is elolvashatjátok, mondom én, hogy unalmas vagyok, de az élet nem habostorta csak szélmalomból és csigából áll.

Titkok:

Én vagyok az a lány, aki a Görgényi-havasok lábánál lévő pisztrángos faluban (is) megevett egy csülköt, és megivott hozzá két üveg csíki sört. Azóta sem értem, hogy ez miért olyan nagy szenzáció, elvégre nem soproni ászokot ittam hozzá, és ember legyen a talpán aki meg bír úgy enni egy egész csülköt, hogy nem iszik hozzá sört. Másnap még a juhok is összesúgtak a hátam mögött.

Néha hadilábon állok a számokkal, bár azt nem tudom, hogy ez most titok, vagy magyarázkodás.

(Biztosan nem illendő, vagy korrekt más titkaihoz csatlakozni, de nem jut jobb eszembe.) Egyszer adtam mickának egy interjút. Nagyon-nagyon féltem. Napokig.

Egész hétvégén látászavarom volt, ami mindenféle halálos bajnak lehet a jele. Vagy annak, hogy felcseréltem a kontaktlencséimet.

Aki(k)nek tovább szeretném adni:

Zsuzsa, aki nagyon jókat ír, de sajnos a forma és a keret áldozata.
Anyus, aki szintén nagyon jól ír, és már megkapta kétszer ezt a díjat, de nem tett eleget a feltételeknek, mert aki másnak vermet ás hadd örüljön ő is annak, hogy olyan barátai vannak, hogy nincsen szüksége ellenségekre.
És Julis öreganyámnak nagyrabecsülésem és szeretetem jeléül, lánclevelekben is mindig írják, hogy arról se feledkezzünk meg akitől kaptuk, azokban pedig mindig annyi okosság van, hogy kár lenne nem hallgatni rájuk.

Ha a fent nevezetteken kívül valaki vágyik egy maciseggre, az nyugodtan szóljon, ha jól számolom még 3 embernek továbbadhatom csak nem szerettem volna senkivel sem kibabrálni.

Update: Csillagösvénynek is jár egy, sok szeretettel, hogy legyen mit a homlokára ragasszon. A feliratért felelősséget nem vállalok, a következményekről visszajelzést kérünk! Köszönjük!