Juliska néni, aki szabadidejében boxot néz, mert a fiú akinek ő drukkol, mindig olyan aranyos fejet vág mielőtt behúznak neki egy jó nagyot, sosem mulasztja el megemlíteni Elluska néninek, hogy jaj de aranyosak ezek a szomszéd gyerekek, úgy szeretem őket. Ennek mindig nagyon örülök, mert Juliska néni aranyos, aranyosabb, mint az a boxolósfiú aki édesen tud nézni meccs közben, és szeretve lenni egyébként is nagyszerű dolog.
Elluska néni bezzeg mindig megjegyzi, hogy nem gyerekek már, ne mondj ilyet. Ilyenkor haragszom Elluska nénire, pedig Elluska néni is aranyos, bár sokat nem látom, mivel egész nap tökéletes frizurával és ruházattal lófrál a városban, sokszor éjfélre jár haza, oldalán az elmaradhatatlan katonai szimatszatyorral.
