- avagy hogy nem ismertem meg Thiát, és hogy tudtam ennek ellenére bezáratni
Véletlenül akadtunk egymásra ebben a nagy homokozó-éterben. Kiderült, hogy teljes valónkban is találkozni fogunk rövidesen.
A virtuális ismeretségből való-világ játék lett, ott a messzi táborban, ami a csúcspontját a tábori létem legaljával* egy időben érte el.
Mindegyikünk tudott valamit a másikról, ami alapján próbáltuk egymást beazonosítani. Thia több, én lényegesen kevesebb sikerrel. Már réges-régen feladtam, hogy megtalálom, amikor útjaink végérvényesen keresztezték egymást a zuhanyzóban.
A történet remekül indult: Thia egyik társa elkezdett magázni, amit abban a nyűgös állapotomban nem vettem túl jó néven, és remekül is záródott, meggyőztem őket arról, hogy a zuhanyzó ajtaját biztosan ki lehet nyitni. Ami részben igaz is volt, hiszen előbb vagy utóbb bármit ki lehet nyitni (pajszerral).
Ezt is ki lehetett, úgyhogy nem kellett beköttetni a netet az zuhanyzóba, Thia nem onnan ír, leellenőriztem.
Hogy hogyan szabadult, azt nála tudjátok elolvasni.
*éhes voltam, álmos, fáradt, büdös és nyűgös, valamint nagyon vágytam egy sörre
