Születésnapja lesz a lánynak, a 30. Ajándékot persze nem szabad vinni, mert kérte, hogy ne vigyünk, mi meg ehhez tartjuk magunkat, mert jólneveltek vagyunk. (Nem az én ötletem volt.) De azért valamit vigyünk. Úgy szereti a napraforgókat, nagy kertjük van, sok állatuk, vegyünk neki napraforgós gumicsizmát. Szóval 2-3 hete ketten, mindenféle online kapcsolattartós program segítségével, munka helyett is gumicsizmát néztünk. Teljes lázban. Nagyvonalakban egyet értettünk, de sok esetben máshogy láttuk a dolgokat. (Vegyük a narancssárgát az meleg szín. A narancssárgát? Pont azért akartam a pirosat, mert az sokkal melegebb.) Nagyon szórakoztató volt, nem tudtam, hogy embereknek ennyire tud különbözni a színérzékelésük.

Végül kiválasztottuk, megrendeltük, ma megyek érte. Nagyon izgulunk, hogy jó lesz-e a lábára, és hogy tetszik-e majd neki a tulipános gumicsizma. Illetve azt hittem, hogy izgulunk, de most már tudom, hogy ez csak rám vonatkozik.

E.: Nézd meg nekem!
M.: Mit nézzek meg rajta?*
E.: Hát hogy szép-e, jóravaló-e, vagy csak kedves.

Ti láttatok már kedves gumicsizmát?
Szóval most megyek, megnézem magamnak a srácot. Ha megfelelőnek ítéltetik, lehet, hogy fel kell majd tennem itt a kérdést, hogy van-e valakinek szüksége gumicsizmára.

*itt olyanokra gondoltam, hogy szárbőség, széle, hossza