Mivel voltam annyira elfoglalt, hogy nem volt időm elvinni a télikabátomat a tisztítóba (igen, tavaly tavasz óta), ezért Béla hétvégén vett* nekem kabátot. Elég sokat kellett unszolnia, nem gondoltam volna, hogy van a Földön még egy kabát ami jó a széles vállamra és nádszál derekamra, de volt, úgyhogy most a napi programom az, hogy megyek mindenkinek megmutatom, hogy olyan, mint ha rám öntötték volna, Béla este pedig kikérdez, kinek mutattam, mit szólt, miért csak egyszer mutattam, meg kell mutatnom még egyszer, engem pedig lenyűgöz, hogy ilyen gyermeki örömmel lehet örülni más kabátjának.
*kiválasztotta a boltot, elcipelt, elibém hordta az összeset, lelkendezett, szavazott
2010.12.01. 15:36
Kabátöröm
3 komment
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Szöszke1 2010.12.03. 22:07:20
cucka 2010.12.07. 13:37:50
motymoty 2010.12.07. 14:15:55
Sokszor az az érzésem, hogy azért válogat lelkesen, mert szabadulni szeretne, vagy mert ő rángatott oda és tudja, hogy én valószínűleg még sokkal jobban utálok vásárolni. Egyébként mindig azok a ruhadarabok lesznek a legszeretettebbek / legjobbak amiket ő választ. Nem is megyek nélküle vásárolni sosem.
@Szöszke1: A gyermeki öröm rám is jellemző, de most nem éreztem úgy, hogy feltétlenül megérdemlem / szükségem van rá. Sőt. És azt még le sem merem írni, hogy két kabátot is vettünk, úgyhogy most van egy átmeneti szövetkabátom, egy nagyon elegáns gyapjú/szövetkabátom, meg két téli, és akkor még nem is említettem a széki hárászkendőmet, ami jó átmeneti kabát helyett, vagy átmeneti kabáttal kombinálva -20 fokig vagy takarónak, hálózsáknak, esőkabátnak.
Közben meg zavartan motyogok magamban, hogy másnak egy sincs, és egyébként is mi lesz velem, ha el leszek kényeztetve, nem fogok tudni örülni már semminek. És az sem vigasztal (annyira), hogy nem voltak sokkal drágábbak, mint a tisztító.