édes - keserű

Nem elég, hogy megöregedtem, tegnap sikerült rengeteg új ősz hajszálat felfedeznem, a babahajaim egy része ősz, ez eléggé sokkolt és kiborított, nemakarom festetni és nemakarok fodrászhoz járni semmiképp, kinek van erre ideje, pénze, kedve, persze főleg az utóbbin van a hangsúly, a többit csak sajnálom, de nagyon. Béla megígérte nekem, hogy majd ő befesti, ez azért adott némi komfortérzetet, tudom, hogy meg fogja csinálni, és talán nem is lesz olyan rossz így őszülni, ha együtt találjuk meg rá a megoldást.

A kozmetikusról is meg van a véleményem, Béla szerint nagyon vicces volt az új szemöldököm, szerintem pedig egy kapcsolatban fontos, hogy  kölcsönösen szórakoztassuk egymást, ezért elmentem hozzá megint. Nem elég, hogy csálé lett az egyen szemöldököm, a vicces; még azzal is riogatott, hogy a bajszomat (?!) ne szedje-e ki. Mivel akkorát ugrottam az ágyon, hogy félt, hogy fizetés és kabát nélkül kiszaladok a világból, próbálta menteni a menthetetlent, most még nem, de majd eljön az ideje, mindenkinél eljön, nem nálad még nem, tényleg, de a nagyító alatt minden látszik, de tényleg korai lenne még, csak úgy megkérdeztem hátha, de bizonyára nem.

Értem én, hogy most még nem, és ez jó is így, de nagyon erősen látszik már a nemsokára igen, ami azért kicsit riasztó.