Az esélytelenek nyugalmával, a rezzenéstelenek közönyével szemlélem az eseményeket, mintha én lennék az, aki kilépett a testéből és kívülről figyeli mi történik, aki már nem befolyásolja a történéseket, csak sodorja az ár, ő meg megy vele, amerre viszi.
2010.05.21. 14:47
Holnap
Szólj hozzá!
2010.05.19. 16:04
# 79
Azt hiszem nekem semmi sem jó.
Érzem a térdem, remeg.
Érzem a fejem, lötyög benne az agyam jobbra-balra, előre-hátra, a legkisebb mozdulatnál is.
A szememet valami nyomja hátulról előre, érzem ahogy kiesik a fejemből.
Néha nyilall a fülem és ráz a hideg.
Rengeteg érzés, de nem ezekre vágytam.
De legalább beburkolózhatom az önsajnálatba. Az is valami. Főleg ilyen hidegben, mikor úgysem lehet mást csinálni, csak feküdni az ágyban. Így még olvasnom sem kell, tehát nem fagynak le a kezeim. Az önsajnálat szabadon kivitelezhető, hanyatt vagy hasonfekve, takaró alatt. Hanyattfekve talán jobb, akkor mások is láthatják üvegesen bánatos szemeimet.
2 komment
2010.05.18. 16:38
Elfogytak a szavak. Az érzések is.
Vasárnap megint szegényebbek lettünk egy mamával. Ez azt is jelenti, hogy kettőnknek összesen maradt egy nagyszülője. Ez nem mondható túl soknak, tekintve, hogy nyolc az ideális.
Nem tudom, hogy teljesen fásult lettem, vagy kezdek megőrülni. Sőt. Jelenleg azt sem tudom eldönteni, hogy melyik lenne jobb.
Csak azt tudom, hogy nem érzek semmit. Semmit.