édes - keserű

A Jézuskától idén egy szobatiszta angóranyulat szeretnék, aki leviszi maga után az almot, ha elhasználódik, és  pulóvereket köt nekünk a szőréből, amíg mi dolgozunk.

Erről a kommentről jutott eszembe, hogy szeretem mikor felfekszem a vízre, nem mozdulok csak lebegek, és visz a víz, ki a világból, be a Balaton közepébe, le a folyón. Ez csak akkor működik, ha  elengedem magam teljesen, különben elsüllyedek, és úsznom kell.

Lehet mégsem tökéletes az új rendszer, állandóan bejegyzéscímek jutnak az eszembe, ami nem lenne baj, de elég egysíkúak, és bejegyzés sincsen hozzájuk.

Szükségmegoldásként magyarázkodhatnék, hogy nem vagyok éhenkórász, de nem fedné a valóságot egyáltalán, mert az vagyok.

A címadás rettenetesen macerás, vagy semmit nem mond vagy lelövi a poént, számozni unalmas, úgyhogy mostanában az első eszembe jutó szó kerül a bejegyzések elé, ne lepődjön meg senki.

A miskolci kirándulásunk elég melepő volt abból a szempontból, hogy végig minden tökéletesen működött, a legminimálisabb szervezés mellett is. Mindig oda mentünk véletlenül ami pont nyitva volt, akárhányszor beálltunk egy buszmegállóba azonnal jött a busz, azt sem értem, hogyan találtuk meg mindig elsőre azt a buszmegállót amire szükségünk volt, azt az egy estet leszámítva, amikor egy bácsi odaszólt nekünk mikor szálltunk le a buszról, hogy ne jöjjenek ide vissza, a túloldalról indul az ötös busz amire szükségük lesz. És lett, azóta is lenyűgöz, hogy a bácsi tudta merre megyünk tovább, akkor, amikor nekünk még elképzelésünk sem volt róla.

Hálás vagyok neki, hogy megspórolta nekünk a buszmegálló keresést és a buszra várás hosszú perceit.

Mint ahogy hálás vagyok annak a néninek is aki tegnap előtt eladott nekem egy üveg csipkebogyó lekvárt 500 forintért. Azóta is lelkiismeretfurdalásom van, hogy nem fizettem neki érte többet, de előtte szabadkoztam, hogy nem vágyom csipkebogyó lekvárra, rosszul jött volna ki. Nagyon hálás volt, boldog, hogy sikerült valamit eladnia, én meg szörnyen rosszul éreztem magamat.

A néni megmentette a tegnapi vacsoránkat, ehetetlen és élvezhetetlen lett volna a lekvárja nélkül, vele viszont első osztályú volt, nem tudom honnan sejthette, hogy pont egy szósz nélküli vadhúst fogok előhalászni a mélyhűtőből, - aminek a létezéséről senki nem tudott - és hogy ez csipkebogyólekvárral kiváló lesz.

 - Te nézed a Megasztárt?
 - Persze. Van feleségem.
 - És akinek van felesége az nézi a Megasztárt?
 - A feleségem nézi. Ezért én is. Meg a Barátok köztet is. De nem gáz, fél óra az életemből belefér. Na jó, napi fél óra. Nem is, mert hetente csak öt részt adnak. De tök jó, mert előtte és utána nézhetek focit. A házasság nagyon jó. Azt is nagyon szeretem mikor megyek haza és jön a feleségem, és mondogatja, hogy porszívó. Egy darabig nem vagyok hajlandó megcsinálni. Aztán ha sokat mondogatja, megcsinálom. Kell a házasságba a feszültség, a házasság nagyon jó. És azt is nagyon szeretem, mikor jön és szól, hogy letelt a három nap, gyereket kell csinálni.
 - És miért nem hoztad el most a feleségedet?
 - Koncertre? Nem akarom, hogy velem jöjjön. Egy feleség nem való koncertre.
 - De Pokolgépre is együtt szoktatok járni.
 - A Pokolgép az más, arra eljön. De nem szeretem, hogy eljön Pokolgépre, nekem az már kicsit sok. A koncert az jobb feleség nélkül. De a házasság nagyon jó egyébként, tényleg.