A hétvége jól kezdődött, csak a tortát felejtettem itthon, amit Béla sütött apának. És a kulcsot.

Valahogy azért sikerült Bélát rábeszélnem, hogy az új tortát ne a kacsával egy időben akarja megsütni, mert az nem fog menni. Nem tévedtem, mert éppen kifogyott a gáz. Miután reggeli helyett leellenőriztem, hogy nem romlott-e a sör, amit a kacsára akarok önteni.

Úgyhogy Bélának kellett vezetnie. Jogosítvány nélkül. Miután megtaláltuk a slusszkulcsot. A kocsiban.

A benzinkutas csak kicsit nézett csúnyán, mikor Béla megkérdezte, hogy az a kicsi piros kerek bigyó mire való. Feltételezem, hogy a szomszéd faluban lakhat, mert nem kérdezte meg, hogy hol szeretnénk bekötni a gázpalackot. Azért elárulta, hogy az a tömítés.

A kacsáról egyébként kiderült, hogy liba. És, hogy nem 220 fokon kellett volna elkezdeni sütni. A torta is finom lett. Csak téglalap alakú, mert hússütő tepsit sikerült találnunk.

A napot egyébként szülői dicsérettel zártuk, amiért volt annyi eszünk, hogy Béla vezetett jogosítvány nélkül, és nem én ittasan.