neked nem volt elég tanulságos a fríblog katasztrófa ? amikor emberéletek omlottak össze, mert életük a blog volt?

@cucka: Úgy tűnik, nekem semmi sem elég tanulságos. :(

@motymoty: valami továbbképző kurzusra kéne beiratkoznod: hogyan ne másszunk bele mások lelkébe blogkommentelés közben. Tényleg fura, hogy mennyire érzékenyek egyesek...

Nem kéne beleütnöm az orrom, de mi volt Lepkevárosnál?
Lécci, lécci, lécci :D

@shhhhhhhhhhhtttt: épp ott vagyok, csak lassú az előmenetel.

@Verde Lunaria: :D szóval te is kíváncsi vagy? :) Elég gyötrő tulajdonság. :)

Hosszú és unalmas.

motymoty.blog.hu/2011/08/23/hogyan_lettem_internetes_kotekedobol_blogklanvezer

motymoty.blog.hu/2011/08/23/a_legjobb_homokozo_brigad

nekem már gyerekkoromban is akadtak rossz tapasztalatim a homokozóban. igazi homokozónk ugyan nem volt, csak némi megmaradt homok a sufni (mi szinkének hívtuk)építéséből az udvaron.
szóval ott is előfordult, hogy fejbevertek a kislapáttal, homokot is szórtak a szemembe(az nagyon szar) persze engem se kellett félteni, egyszer bacsa tomi nyakába nyomtam a vártapasztáshoz odavitt egész kisvödörnyi vizet. szó-szó gonoszságból...mert a gyerekek nagyon gonoszak is tudnak lenni. ma már nem érzek magamban gonoszságot. biztos ennek a fogyatékosságomnak az ellensúlyozásár kárpótolt a természet a mostanság olvasóim által diagnosztizált kesernyés cinizmussal, (de általában csak "szemforgatás" és tapasztalt az enyémnél durvábbnak érzet cinizmus hozza ezt ki belőlem...

szerintem, elengedthetetlen, hogy néha akármiféle embermasszába került is valaki, ütközzön más emberrel vagy emberekkel, akár barátokkal is. szerintem ez ha kulturált keretek között tud maradni hasznos. sokkal hasznosabb mint ha (ahogy ezt nálam Te is kifejtetted) ostoba udvariasságból agyba-főbe dicsérnénk egymást. néha már a komikum határai túlra esik mikor valahol látok valami iszonyat elcsépelt közhelyet és két három ember ujjong aléltan micsoda baromi jó ez, és mennyire eredeti. akkor inkább legyen valaki cinikus, vagy akár építő szándékkal durva is.

...még annyi: mi a homokozóban, bármilyen bőgéssel is végződött egy egy ilyen játék, másnap vagy még aznap újra együtt tudtunk játszani.

a kérdés már csak az maradt: akar-e és tud-e az ember még ugyanazokkal tovább homokozni? közös-e a cél, ugyanolyan tornyos homokvárat építünk vagy már rég egészen más a koncepció? ;)

az üres bókoknál semmi sem rosszabb. a tömény langyos, nyálas és gyomorforgató komment-cukiságok, és az elvárásoknak megfelelő írások már csak cukormázak a homokozó tetején. :)

@motymoty:

Hát köszönöm.
Sokat tanultam ebből. Azt majd eccer nálam kifejtem, hogy mit és miért.

Mindenki oenmagaabol indul ki, sztem az egy eleg stabil kezdet.

@motymoty: Elolvastam. De nem értem. Biztos hülye vagyok.

@chipmunk-19: asszem nem a sztori eleje a lényeg, hanem az, hogy valakinek meghuzigálták a copfját homokozás közben. De sajna, itt nincs óvónéni, akihez rohanni lehet, ezért egyesek dagasztják a sarat. És ez a lényeg... valaki még most sem képes felnőni, csak tapicskol a sárban. De minek?

@Verde Lunaria: Várom.

@chipmunk-19: Valami ilyesmi. Nem emlékszem már annyira, mert vannak fontos, és nem fontos dolgok az életben, de néha az elviselhetetlen igazságérzetem nem engedi el a nem fontosakat sem. De alapvetően valótlanságokról, fel nem vállalt (vagyis törölt) személyeskedésről, és teljesen egyoldalú moderálásról volt szó, nem csak velem kapcsolatban, nálam sokkal jobban nevelt és kedvesebb emberek kerültek kimoderálásra, amit roppant igazságtalannak éreztem, de odáig már sikerült eljutnom, hogy a szélmalom harcokba mások szélmalmát nem keverem bele. Azt hiszem még ez is ide tartozik. motymoty.blog.hu/2011/09/14/cenzura_2048

Nem hiszem, hogy hülye vagy, mert én sem értem. ;)

@cucka: Ha akar, akkor gondolom tud is. Az akar a nagyobb kérdés.
Egy úrinő sosem alacsonyodik le annyira, hogy homokozzon. :D

@anyuss: Gondolod?

@szittyazoli: Neked majd még írok egy litániát.

Komolyan elgondolkodtam azon, hogy írhattam-e valamit, ami nem ment át a cenzúrán. Ha igen, biztos fontos volt, mert nem emlékszem :)

@motymoty: tudom, az úrinők körmöt reszelgetnek és blogot írnak. :)
de én nem is vagyok az. én földesúr-néja vagyok. (vannak a földesúr feleségének valami gyűjtőneve amúgy?). azokra meg nem vonatkoznak a dámák szabályai.

@motymoty: Gondolom :) Sőt, idézhetem ama költőóriást, akinek pár feledhetetlen alkotását nemrég megosztottam a közzel.

Egoizmus

Jelöljünk ki egy pontot...
Legyen a bal szemem a világmindenség középpontja.

@jazoli: :)

@cucka: dáma? az más. nem keverendő a tökéletes nővel. amit micka egyszer olyan szépen kifejtett nekünk. :)

@anyuss: :) A bal szemmel csak az a baj, hogy azzal kifelé is lát az ember.

@motymoty: Már aki. Egyesek csak néznek.

@anyuss: Jaj már megint magamból indultam ki. :(

jajj, de mér pont a bal szemmel példálóztok? az nekem a különéletet élő. :(

@cucka: Ebből is az látszik, hogy nem rólad szól a vers. :)

@cucka: @motymoty: A Költőnek már húsz éve is a bal volt a jobbik :)

jó de most különösen érzékeny vagyok a balszemes megjegyzésekre. beparanoidizálódom szép lassacskán ebbe a fenenagy virtuális katyvaszba.

@motymoty: "uram irgalmazz nekünk!"

@cucka: Ne tedd, felesleges. És a szemeddel sem lesz gond.

@anyuss: Azt hittem neked jó a szemed.

@motymoty: A jobb rosszabb. Hidegben vagy ha fáradt vagyok, könnyezni kezd. És kisebb is. De állítólag ezt csak én látom. Nyilván a bal szememmel.

@anyuss: :). A könnyezés állítólag teljesen normális. Legalábbis Cuckakedvence ezt mondta. :)

@motymoty: Akkor az a szemem rossz amelyik nem könnyezik??

@anyuss: Az eszedbe sem jutott, hogy egyik sem rossz?

@motymoty: Ha ugyanarra a dologra két szem különbözően reagál, akkor az egyik téved, nem? :)

@anyuss: Miért kellene pont két szemnek egyformán reagálnia, mikor "ők" is különbözőek?

Amúgy persze nem rossz ötlet, de az én szemeimmel sajnos nem lehet beszélni.

@motymoty: Pozitívan nézve a dolgot: legalább az egyiknek igaza van.

@szittyazoli: Ígértem, hogy írok egy litániát, azóta sincs kedvem, de tudom, hogy a hallgatás sem megoldás. Meg az ígéret.. utálatos dolog. A való világban nem is szoktam ígérni, itt is le kellene szoknom róla.

Amúgy csak azt akartam mondani, hogy engem nagyon kevesen tudnak megbántani. Tényleg. De te közéjük tartozol.

Nehezen igazodom ki a baráti ölelésbe burkolt "giga-lecseszéseiden", mert sosem tudom, hogy melyik része vonatkozik rám, és melyik nem. Ezért nem esett jól a "negatív érzelmű személyeskedés". Mert, ha nekiállok személyeskedni, akkor olyanokat mondok, hogy buta, korlátolt és irigy. Egyáltalán nem éreztem se sértőnek, se személyeskedőnek a választ,* sőt higgadtnak is higgadt voltam. lásd. első mondat. Sok mindennel ki lehet borítani, főleg az emberi butasággal, de a személyeskedés hidegen hagy, mint mondtam bárki nem tud kihozni a sodromból. Mert a (rólam szóló) véleménynél számomra az az elsődleges, hogy ki mondja. Hogy mit, az csak másodlagos. És van aki szájából egy negatív vélemény is csak megerősíti, hogy az ösvény helyes.

Igazából csak szomorúnak tartom, (ha nagyon akarom), hogy egy hűdepozitív ember más blogjában, úgy, hogy sosem szóltam még hozzá nekemront. (De nem akarom nagyon.)

Nekem kell a szűrő. Nagyon kevesen férnek bele. És ez jó. (nekem)

A többivel amit elmondtál tökéletesen egyetértek, de ezt úgy is tudod.

Sajnálom, hogy nem oda írtam ezt, de nem mertem, azok után, hogy letiltottad a kommentelést.

* de ha az volt, mondd meg magyarul, abból értek. ;)

@szittyazoli: A második mondattal nem azt akartam mondani, ami oda van írva, hanem az ellenkezőjét. Csak nem akartam személyeskedni.

Sejtettem, hogy nem lesz ez így
jó. Maradnom kell a jól bevált köcsög, de érthető megfogalmazásaimnál.