Pistikét szabad szeretni, Janikát nem. Pistike mondja meg, hogy kit szabad szeretni. Pistike mondja meg azt is, hogy Janikát nem szabad szeretni, mert Janika nem szereti Pistikét. És ez Pistikének fáj. Ami érthető. Ez az egész elég érthető, bár, hogy Pistikének miért nincsen jobb dolga, az nem. Valamint az sem, hogy Pistike mindemellett miért próbál meg a feltétlen és teljes szeretet megfoghatatlan homályába burkolózni. Persze tudjuk, hogy Pistike sem lehet tökéletes, és azt is, hogy sokkal egyszerűbb szeretetet elvárni és követelni, mint szerethetővé válni. Hát még szeretet helyett azt mondani, hogy de hiszen ő nem szeret engem, kérem, erről én nem tehetek!

 

Értem, hogy nem bántjuk Pistikét, mert az fáj neki. Azt is értem, hogy nem mondjuk neki, hogy nem szeretjük, mert az nem esik neki jól. És azt is értem, hogy a nyelvünket sem szabad kinyújtani. De azt ne várja el senki, hogy szeressem. És ne is tiltsa meg senki, hogy ne szeressem. Az embernek joga van azt érezni, amit akar. Vagy amit érez.