Látom magam előtt a gyerekkori háziorvosomat, amint mondja, hogy motyika, még két kiló mínusz és infúzió, most sokkal jobban állok, még 3 kiló és infúzió, a jószándékú fenyegetések idővel mindig megbosszulják magukat. A mások bezzeg éheznek mondatok is majdnem előkerültek, Béla szerint mások nagyon örülnének a zabpelyhes joghurtomnak, és legalább kóstoljam meg, mielőtt kijelentem, hogy nem hiszem el, hogy ezt a szart kell ennem reggelire.

Míg az egyik pillanatban rettegek, hogy éhen fogok halni, a másik pillanatban rettegek, hogy őrült nagy seggem lesz attól a sok szörnyűségtől amit megeszem. Több helyen írják, hogy az intoleranciák a feldolgozott élelmiszerektől alakulnak ki, nem tudom, hogy a sajt feldolgozott élelmiszer-e, de nagyjából az volt az egyetlen amit úgy vettünk készen, bár előfordul, hogy azt is magunknak csináljuk. Vagy a húst is nyersen kellene megennem?

Ehhez képest most rengeteg előregyártott tartósélelmiszert eszem, az extrudált kenyértől a puffasztott rizsig, ezek rém rosszak, rém drágák, egyáltalán nem laktatnak, és mindenki hülyének néz a blotban, mikor megveszem, hogy ezzel egészítsem ki a kis húsos salátámat, amihez munkahelyen nem tudok köretet melegíteni. Mivel egész nap majdnem éhen halok, ezért eddigi kétszeri vacsora nem elég, ezek előtt / között / után mindenfélét összeeszem, ez a mindenféle édesség, mag vagy egy nagy adag tócsi. Nem szeretem az édeset, eddig alig ettem, még a gyümölcsök is túl édesek, sokkal jobban szeretem a zöldségeket, de el nem tudom képzelni, hogy mi mással tudnám kiegészíteni a diétámat.
 

A testtömeg-indexek mióta élek azt írják, hogy ne majmoljam a modelleket, ezek az értékek már középtávon is egészségügyi kockázatot jelentenek. Pedig hol van még a középtáv. Nekik amúgy nem hiszek, de nem szeretem ha fenyegetnek.