Azt hiszem sikerült megbosszulnom a nagy veszteséget amit Béla okozott nekem azzal, hogy elhordta a nadrágomat, pénteken vásárolt magának egy gyönyörű, sosem használt, karc- és rozsdamentes, velem egyidős, de kevésbé viseletes, svájci biciklit,* ami most már az enyém. Voltak enyhe próbálkozások a részéről, szerinte egy szinte teljesen fekete bicikli nem túl nőies, de nem hagytam magam meggyőzni. Praktikus darab, általában mindenki elsőbbséget ad, hogy jobban megnézhesse.

Persze félek, hogy baja lesz, ellopják vagy megkarcolódik. Néha eszembe jut, hogy mennyivel egyszerűbb lenne újonnan, pótolható és korlátozott élettartamú dolgokat vásárolni. Nagyon hálás vagyok, hogy az emberek jelentős része inkább újat vesz mindenből, pörög a gazdaság, telítődnek a szeméttelepek, nekem pedig megmaradnak a már bevált darabok a maguk érzékeny lelkével.


* Béla szintén velem egyidős ktm-je egy fröccsöntött gagyi műanyagnak néz ki ehhez képest, és nem azért, mert az még nálam is viseletesebb.