Az ember egész életét betölti a birtoklási vágy. Az ember alapvetően mindent birtokolni akar. Embereket, tárgyakat egyaránt.
Pedig ha jobban belegondol akkor tudja, hogy mindent elveszthet egy pillanat alatt. Mégsem gondol bele inkább, mert ha mindig ezt tenné, akkor már réges-régen felkötötte volna magát az első fára.
Ezért inkább úgy gondolja, hogy ami van neki, az mindig is lesz. Nem biztos, hogy meg tudja becsülni azt ami van, akkor amikor éppen van, és szinte biztos, hogy eme létező dolog elvesztésének lehetősége sem minden esetben merül fel benne.
Ezért amikor elveszti, kétségbe esik. Megrémül. Tanácstalan lesz. Elveszett és magányos. Nem tudja mihez kezdjen.
Ha hálátlan, békétlen emberrel van dolgunk, akkor felháborodik, kikel magából.
Ha hálás, békés emberrel van dolgunk akkor egy idő után örül annak, hogy valaha volt legalább az, ami most nincs.
Valaki azonnal csinálja meg az internetemet!!!
harumi 2010.07.14. 11:07:00
egyébként meg annyira igaz, hogy az ember egy önzőm egoista állat és meg akarja határozni, hogy hogy éljen a másik. szörnyű, de ez van. asszem sose fogjuk magunkból kitörölni ezt az elb**** genetikai kódot, de mivel van agyunk, lehet rajta változtatni! hajráááá :)