Még mindig nem jutottam túl a miért nem kell a blog kérdéskörön. Változtatni szeretnék az életemen, végiggondolni dolgokat, elszámolni magammal, az életemmel, vágyaimmal. A tudatos végiggondolásnak a legjobb módszere az, ha az ember megfogalmaz dolgokat. A megfogalmazás alól úgy a legnehezebb kibújni, ha az ember leírja, mert akkor nem nagyon maradhatnak elvarratlan szálak. Nincs mód majd még egyszer átgondolni. Most van, most kell átgondolni. Nincs tologatás, pedig az az egyik kedvenc elfoglaltságom.
Az elméletem tökéletes. Írni kell és kész.
Kár, hogy az írás alól a legkönyebb kibújni. Pedig ebben még jobb vagyok mint a tologatásban.
Saját dühöngőm van. Juhé.
eddig alkotott véleményeimet eddigi kínlódásaimat. Érdekes mennyit változik az ember egy év alatt, még így közel a 30hoz is tudok töketlenkedni egy ilyen tökéletesen lényegtelen kérdésen.)
