Holnap lesz a temetés.

Ott lesz az egész város. Mindenki azt fogja nézni, hogy mit csinálok, ha sírok az a baj, ha nem, akkor az, ha kicsit akkor az, ha nagyon akkor meg az.

Nem szeretek nyilvánosan sírni. Sírni sem. Vágyódom a lákásába. Nagyon. Csak félek, hogy nem fogom már ott megtalálni a lelki békémet.

Tegnap tudtam meg, hogy a családom kitalálta, hogy fehér ingben lesznek, mert nem szerette a feketét. Hát jó, hogy szóltak. Pedig bizonyára sejthették, hogy nincs fehér ingem. Majd B.re adok fehér inget, legfeljebb azt hiszik, hogy két fiuk és két lányuk van. Úgyis igazságosabb arány, mint a három lány egy fiú.

A bámészkodókat meg leszarom. Csak éljem túl.