Szaladok, illetve eszeveszetten rohanok arra a hétvégére, amely 11 éve már csak a miénk, és áldom a sorsot és a link teenager éveimet, hogy új osztályt kaptam negyedikben, ahol rengeteget tanulhattam emberségből, és olyan embereket ismerhettem meg közelről amilyenekkel se azelőtt, se azóta nem hozott össze a sors. Valószínűleg nem is fog soha, annyira különböző világban mozgunk mi, hogy az ember el sem tudná képzelni, hogy ez a fajta világ is létezik.
Megint ott fogunk ülni a diófa alatt, isszuk az Ászokot és egy egész hétvégére 16 évesek leszünk mindannyian.