Sokszor még mindig eszeveszetten rohangálok föl-alá, mert az a biztos pont ami eddig a legállandóbbnak tűnt hiányzik az életemből. Néha annyira, hogy érzem, ahogyan szétfeszít belülről a hiánya.
Hiába vagyok túl egy kiemelkedő hétvégén, – B. elvitt vacsorázni szombaton, vasárnap elvittem a New-York kávézóba és az operába, ahol állítólag a legjobb Figaróval megnéztük a Sevillai borbélyt ráadásul az 500 Ft-os jeggyel beültünk a második felvonásra a 3. sorba, (eszméleten élmény, akinek van rá 14.500 Ft-ja, okvetlenül próbálja ki..) a vadonatúj földigérő selyemszoknyámban, amihez fölsőket is kaptam, meg 3 másik szoknyát és pulóvert (pedig nagyon utálok vásárolni, miatta szoktam rá) – ha nincs kinek elmesélni.
