édes - keserű

Azt hiszem az emberek sokkal könnyebben fel tudták dolgozni a halált, amíg halottaikat a kert végébe, a kedvenc fájuk árnyékába temették, és a sírra virágokat ültettek.

Holnap lesz a temetés.

Ott lesz az egész város. Mindenki azt fogja nézni, hogy mit csinálok, ha sírok az a baj, ha nem, akkor az, ha kicsit akkor az, ha nagyon akkor meg az.

Nem szeretek nyilvánosan sírni. Sírni sem. Vágyódom a lákásába. Nagyon. Csak félek, hogy nem fogom már ott megtalálni a lelki békémet.

Tegnap tudtam meg, hogy a családom kitalálta, hogy fehér ingben lesznek, mert nem szerette a feketét. Hát jó, hogy szóltak. Pedig bizonyára sejthették, hogy nincs fehér ingem. Majd B.re adok fehér inget, legfeljebb azt hiszik, hogy két fiuk és két lányuk van. Úgyis igazságosabb arány, mint a három lány egy fiú.

A bámészkodókat meg leszarom. Csak éljem túl.

Én, aki mindig annyira szerettem enni. Mindent-mindenkor. Kár, hogy ebben a borús borongós időben nem sok jut belőle. De legalább nem kell sok időt evéssel töltenem. Több marad másra.

Amikor végre kisütött a nap és azt hittem, hogy most már minden rendben lesz, akkor elkezdett esni az eső. Pár percig úgy tűnt, hogy utolért egy napsütéses tavaszi zápor. De szivárvány helyett beborult és ömlött.

Vettem egy szoknyát. Földig ér és bő. Tudom, hogy ha nem lenne fekete tetszene neki. Remélem azért így is tetszeni fog. Szeretnék nagyon-nagyon szép lenni. Szeretném ha meg lenne velem elégedve. Ha büszke lenne arra, hogy milyen szépek vagyunk.

Néha azt hiszem, hogy kezdek meghülyülni. Úgy érzem mintha esküvőre készülnék. Csak ez most egy kicsit fontosabb, mint egy esküvő.

Ezt a gobleint Mama hímezte. A képen látható település az országot jelképezi.

Mérhetetlenül szomorú vagyok.