Vannak bejegyzések amiket az adott pillanatban jól esik leírni, de idővel inkább kitörölném, hogy ne rontsák itt a levegőt, mindig ezekhez érkeznek a leggyorsabban a megjegyzések, nem hagytok kibontakozni.

Szeretem egyébként ezt a homokozót, azt amivé általatok lett, hogy nem a falnak beszélek, nem kell magamban motyognom, és nagyra értékelem a kommenteket, amik sok esetben hasznomra válnak. Kedves, hogy vannak akik kezdetektől olvasnak, és vannak akik nem, de mégis elolvasták az egészet, a napokban lapoztam vissza az elejére, le a kalappal, hogy az mennyire vállalhatatlan rossz, értékelem a ragaszkodásotokat. Pontosan tudom, hogy az is hozzám tartozik, az is én vagyok, nem is ezzel van a gond, hanem a több kevesebb alapelvvel, mert ezáltal a blog lesz kevesebb. (Igen ezáltal a bejegyzés által is.) És azt is tudom, hogy az utóbbi időben megint elszaporodtak az olyan bejegyzések amik elég erősen hasonlítanak az elejére (and there is more to come).

És csak a félreértések elkerülése végett, ez nem a motymoty hisztizik szekció, ez egy komoly dilemma, kéremszépen, éppen a homokozzunk stílusosan mozgalmat kívánom megteremteni.