Az előző bejegyzésről jutott eszembe, hogy olyan keveset meséltem mostanában a szememről és az agyamról, ezért elmondom, hogy csütörtökön megyek a prof. dr. Dr. dr. főorvos úrhoz, elvileg csak konzultálni, gyakorlatilag felszabadult egy hely, úgyhogy valószínűleg rögtön el is temet élve egy jó órácskára, amivel nem is lenne baj, ha a mozdulatlanságot nem nekem kellene a produkcióhoz szolgáltatnom.

Ennél egy kicsivel jobban aggaszt az, hogy nekem 4-5 generációra visszatekintve 40 vagy 90 év van megírva a nagykönyvben, ha nem számolunk azzal a lehetőséggel, hogy elüt a villamos. Bármennyire is meglepő, a három variáció közül a középsőt választanám, ellenben ha nem engem kérdeznek és az első már kiválasztatott, akkor arról a következő hét évben nem szeretnék tudomást szerezni, bőven elég lesz az utolsó hármat emelt fővel túlélni kibírni.

Ettől a jogomtól kíván engem a prof. dr. Dr. dr. főorvos úr megfosztani, én pedig rettegek, mert bár úgy gondolom, hogy a biztos rossz jobb, mint a bizonytalan, a halálom konkrét időpontjára nem vagyok kíváncsi.

Ettől függetlenül hálás vagyok a prof. dr. Dr. dr. főorvos úrnak, hogy levette a vállamról a döntés terhét, lesz kit szidni az elkövetkező 7 évben.

Tisztelt Olvasónk! Ha Önt nem érdeklik a híradások motymoty szeméről, kérem térjen vissza egy hónap hét múlva.