avagy vigyázz, amikor elhagyod az országot, ha voltál olyan szerencsés, hogy nem vették el az autódat a csúnya, gonosz magyar rendőrök.

Agyrágóbogár történetéről jutott eszembe, hogy a románoknak igazán van okuk felháborodni, a ferdítéseken természetesen már nem lepődünk meg, amellett, hogy milyen nagyra értékelik a magyar turisták látogatását.

Mikor átmész Borsnál a határon mérnek, sebességet méghozzá, úgy, hogy sehol semmi, az ember azt hinné, hogy a világ végén van és tényleg, csak benzinkutak, két x két sávos út, Nagyvárad még sehol, semmi tábla, és a határőr sem szól, hogy nem csak Romániában üdvözölnek, hanem a faluban is, ami elég messze esik az úttól, de legalább van, mert látni lehet a távolban.

Azt gondolom nem kell említenem, hogy teszi mindezt úgy, hogy a saját nyelvén kívül semmi más nyelven nem ért, nem beszél.

Úgyhogy utunkat rögtön a nagyváradi postán kezdhettünk, szép épület, kár lett volna kihagyni. Abban nem voltunk biztosak, hogy ennek nem lesz következménye, mert az egész városban senki nem tudott nekünk banit adni, amit beledobálhattunk volna a parkolóautomatába. Arról azért biztosítottak minket, hogy senki más sem vesz soha. Felesleges is lett volna, mert nem fel sem merült bennünk, hogy sorbanállás nélkül is legalább fél óra befizetni egy csekket.