Kíváncsiság közléskényszer helyett. Nem meglepő. Az előbbi mindig sokkal nagyobb szerepet töltött be az életemben a normálisnál. Az utóbbi lényegesen kisebbet, szokott is belőle probléma lenni. Mindkettőből.

Szóval kellett nekem ez a facebooknak nevezett izé, hogy lássam mi az. Nem tetszik. De ott vagyok. Lehet fogadni meddig. Megkereshettek. Továbbra sem értem a jelenséget. S nem nagyon jut eszembe semmi, amit megoszthatnék.