Táncra csak alsószoknyát és felsőt felejtettem el vinni, szerencsére az utóbbi volt rajtam. Harisnyával eleve nem akartam bajlódni, mert kényelmetlen, ezért az sem volt nálam. Természetesen pont akkor volt sokkal több fiú, mint lány, így nem kellett unatkozniuk míg  vártak a lányokra, ráérő idejükben bámulhatták a fenekemet. Szerencse, hogy ezen testrészem a viszonylag vállalható kategóriába tartozik, sokkal nagyobb baj lett volna, ha félmeztelenül megyek, vagy elfelejtem a fejemre húzni a zacskót. Egyébként kifejezetten hasznos volt, mert amíg azt néztem a tükörben, hogy kilóg-e a fenekem, meggyőződhettem arról is, hogy a tánckultúrám egy bájos, túlméretezett rongybabáéra hasonlít, megérte vele ennyit küzdeni. Olcsó vigasz, hogy amikor ötgyerekes családapákba kellett véletlenül és váratlanul becsapódom, azt mindig tökéletes tartással tettem, hogy hatékonyan le tudjanak rólam pattanni.