Elképzelni sem tudom, hogy mit lehetne tenni annak érdekében, hogy rendeltetésszerűen működjem, mert amit művelek az elviselhetetlen. Ma arra eszméltem, hogy alig tudom elolvasni amit a főnököm nyomtat, gondoltam megnézem van-e még a nyomtatójába utánpótlás festékanyag, természetesen nem volt, és ez csak azért baj, mert egy nagyon remek, messzi idegenből melegen ajánlott dell nyomtatója van, amihez idehaza teljes képtelenség festéket lőni, minimum három hét, a fél életem abból áll, hogy ehhez vadásszak hol ezt, hol azt, szerelni meg senki nem akarja. Persze nem szólt akkor sem mikor felhasználta az utolsót, meg akkor sem mikor már egy hete rázogatta a rázogatnivalót tonert, hogy valamennyire nyomtasson még, de ettől függetlenül erre az egy dologra kellene odafigyelnem, és nem megy.

Ráadásul ilyenkor képes vagyok bepánikolni, hogy már megint elrontottam az elronthatatlant, és még a különböző szervizes megoldásokon sem tudtam jót derülni. (Drumunk van raktáron, nem akar inkább azt venni? A dell nem is gyárt nyomtatót. Biztos, hogy nem egy nótbúkról beszélünk, mert gyártanak ilyen sorozatszámú nótbúkot.)

Közben meg csodálkozom, hogy a fejem teli van ősz hajszálakkal, hol van már az a bejegyzés amiben az elsőről panaszkodtam.

Aztán a főnököm férje felhívta az adott és illetékes nagykövetséget, hogy bontsák le a kordont, mert nem állapot, hogy utcákat zárnak le csak úgy nem lehet kapni tonert, csináljanak valamit. Azóta is ezen röhögök.