Jaj Istenem tégy egy csodát
Apósomból szénaboglyát,
Anyósom a tetejébe,
Puskaport a fenekébe

Béla nagymamájának a születésnapját ünnepeltük a hétvégén. A virágokat anyós rendezte, két fajtát. Az egyik fajtát adta a család. A másikat a hozzám hasonló aljas köcsögök kevésbé népszerű egyének. Valószínűleg rosszkor adtam oda, az unokákkal együtt, mert teljesen bepánikolt, hogy az más fajta virág, azt nem lehet összekeverni, külön kell tenni, úgyhogy amint odaadtam, kikapta Mami kezéből a virágomat, és elrohant vele. Bizonyára nagyon sajnálta, hogy elfelejtette mondani, hogy nekem kell utoljára odaadnom, mert engem utál legjobban.

Béla kínjában kidolgozott egy elméletet, hogy csak az számít, hogy az ember választottja jól kijöjjön a nagymamájával. Ennek a kritériumnak sikerült megfelelnem, kár, hogy a családja utálatát még a nagymamák testvéreinek a szeretetével is nehéz lenne ellensúlyozni.